Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

172 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.7.1.2. SZUVERENITÁS,

JOGÁLLAMISÁG ÉS HATALOMGYAKORLÁS

Az Alkotmány kinyilvánítja a népszuverenitás elvét, miszerint a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. A népszuverenitás alanya az ország választópolgárainak összessége. Ez a tény elsődlegesen a választópolgároknak abban a jogában fejeződik ki, hogy választással létrehozzák a legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szervet (az Országgyűlést), és többségi szavazással döntenek az országos népszavazásra bocsátott kérdésekről. 2004. május 1. óta Magyarország az Európai Unió tagállama. Ez a szuverenitás gyakorlását akként módosítja, hogy egyes alkotmányos hatáskörök más tagállamokkal közösen, illetve az Európai Unió intézményei útján is gyakorolhatók.

Az állami szuverenitás egyik kifejeződése, hogy a Magyar Köztársaság államának védenie kell az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerződésekben rögzített határait. Az állam külső szuverenitását jelenti a függetlenség és a külpolitikai államcélok meghatározása. Az állampolgárság szintén közvetlen összefüggésben áll az állami szuverenitással: a magyar állampolgároknak külföldi tartózkodásuk alatt is be kell tartaniuk a magyar jogszabályokat. Az Alkotmány alapvető jogosultságként fogalmazza meg, hogy minden magyar állampolgár - törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt - a Magyar Köztársaság védelmét élvezi. Minden állam felségjoga, hogy állami szimbólumait meghatározza, mivel az állam szuverenitását az állami jelképek juttatják kifejezésre. Az Alkotmány önálló, XIV. fejezete határozza meg a Magyar Köztársaság fővárosát és nemzeti (állami) jelképeit.

Az Alkotmány deklarálja, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállam megvalósítása folyamat, és az állami szervek számára alkotmányos kötelesség ezen munkálkodni. A jogállamiság egyik alkotóeleme az államhatalom megosztásának és az államhatalmi ágak elválasztásának elve, amely szövegszerűen ugyan nem szerepel az Alkotmány szövegében, intézményi és garanciarendszere azonban levezethető az alaptörvény rendelkezéseiből. A hatalmi ágak elválasztásának elve a magyar államszervezet legfontosabb szervezeti és működési alapelve.

2.7.1.3. AZ ÁLLAM TERÜLETI BEOSZTÁSA

Az Alkotmány rögzíti Magyarország területi tagozódását, amely szerint a Magyar Köztársaság területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre, a főváros pedig kerületekre tagozódik. Kerületek a városokban is alakíthatók. Az államszervezet rendkívül szoros összefüggésben áll az állam területi beosztásával, mivel e területbeosztás keretet ad a politikai hatalom gyakorlásának, így annak kialakítása, átfogó vagy részletes módosítása hatalmi kérdés.