Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.6. A szocialista államszervezet (1949-1990) ■ 169

2.6.6.2. AZ ÜGYÉSZSÉG HATÁSKÖRE

Míg korábban a királyi vagy koronaügyészek, illetve a járásbíróságok mellé rendelt közvádlók szerepe a vád képviseletére korlátozódott, addig az új ügyészi szervezet hatásköre rendkívüli mértékben kibővült a bűnüldözés és az ún. törvényességi felügyelet terén. Feladata lett gondoskodni az állampolgárok jogainak védelméről, egyúttal az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét veszélyeztető bűncselekmények üldözéséről. Felügyeletet gyakorolt a nyomozások törvényessége felett. Részt vett a bírósági eljárásban, képviselte a vádat, felügyelte a büntetés-végrehajtás törvényességét, végül általános törvényességi felügyeletet gyakorolt az államigazgatási szervek rendelkezéseivel, az állampolgárok közötti jogvitát intéző szervek döntéseivel és a munkaviszonnyal kapcsolatos egyedi döntésekkel kapcsolatban.

Az ügyészséget az általános felügyeleti jogkör feljogosította arra, hogy mind az államigazgatási szerveknél, mind a gazdálkodó szervezeteknél (vállalatoknál, szövetkezeteknél) törvényességi vizsgálatokat tartson, indítványokat tegyen, sőt intézkedéseket foganatosítson. A törvényességi felügyelet a rendőri szervezet és a bíróságok felett is érvényesült (ez lehetővé tette a magánfelek közötti polgári perekben való fellépését is). A bírói ítéletek utólagos vizsgálata nyomán pedig törvényességi óvást emelhetett akkor is, ha egyébként az ítélet már jogerőre emelkedett. Mindez az ügyészség számára igen nagy befolyást biztosított.

2.6.7. Rendvédelmi és államvédelmi szervek

A Magyar Államrendőrség elnevezést az 1955. évi 27. sz. tvr. Magyar Népköztársaság Rendőrsége elnevezésre változtatta. Továbbra is a belügyminiszter felügyelete alá tartozott. Feladata volt a bűnözés elleni harc, a közrend és a közbiztonság védelme, a „társadalmi tulajdon sérthetetlenségének biztosítása”, az állampolgárok személyi és vagyoni biztonságának megvédése, a közúti, vasúti és légi közlekedés rendjének biztosítása, végül az állampolgárok ellátása alapvető személyi okmányokkal. Tevékenységét a BM Országos Rendőr-főkapitánysága irányította és ellenőrizte, szolgálatát fővárosi, megyei, városi és járási (fővárosi kerületi) szervekre tagozódva látta el. Az 1956-os forradalom idején a rendőrség szétzilálódott, sok helyen a rendőrök együttműködtek a forradalmi szervekkel. Már 1956. november 8-án rendelkeztek az Országos Rendőr-főkapitányság politikai nyomozó osztályának megszervezéséről, a december 30-án megjelent 1956. évi 35. sz. tvr. pedig a megszűnt államvédelmi szervek feladatkörét (lásd alább) - mindenekelőtt az állam belső és külső biztonsága elleni bűncselekmények nyomozását - a rendőrség hatáskörébe utalta. E feladatokat 1962-ig a BM Országos Rendőr-főkapitányság II. főosztálya és a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság látta el. 1962-ben az MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata alapján átszervezték a Belügyminisztériumot, és - az Országos Rendőr-főkapitányság egyidejű megszüntetésével -