Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
170 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története az addigi főosztályi tagolódást felváltotta a főcsoportfőnökségek és csoportfőnökségek rendszere. Ebben a szervezetben a III. Főcsoportfőnökség látta el az állambiztonsági feladatokat: a hírszerzést, a kémelhárítást, a belső reakció elhárítását, a katonai elhárítást, az útlevél-ügyintézést stb. A főcsoportfőnökség közvetlenül a belügyminiszter irányítása alá tartozott, vezetője egyben állambiztonsági miniszter- helyettes volt. A főcsoportfőnökség területi szerveiként funkcionáltak a megyei rendőr-főkapitányságok politikai osztályai. Ez a szervezeti felépítés kisebb változtatásokkal egészen a rendszerváltozásig fennmaradt. Az Államvédelmi Hatóság (AVH), amely korábban a BM alárendeltségében működött, 1950. január 1-jétől a Minisztertanácsnak alárendelt országos hatáskörű szervként (lényegében önálló minisztériumként) folytatta tevékenységét. Magába olvasztotta az addig önálló szervezetként működő, 18 000 főnyi Honvéd Határőrséget is. Hét főosztályra és további osztályokra tagolódott. Legfontosabb feladata a belső reakció elhárítása, a kémelhárítás, a szabotázs-elhárítás, a hírszerzés, az útlevél-ügyintézés és a külföldiek ellenőrzése, továbbá a katonai kémelhárítás és a fegyveres testületek tagjainak ellenőrzése, védelme volt. Feladatkörébe tartozott a határőrizeti és a karhatalmi feladatok ellátása is. A felhasznált eszközök: figyelés és környezettanulmány készítése, levélellenőrzés, telefon- és rádiólehallgatás, operatív nyilvántartás (több százezer karton, illetve operatív dosszié) vezetése. Értelemszerűen vizsgálati, nyomozati tevékenységet is végzett, sőt a büntetés-végrehajtás egyes feladatait is magához vonta, amennyiben büntetőintézeteket, munkatáborokat, internálótáborokat létesített és tartott fenn. 1951-ben megszűnt a korábbi nyolc területi Államvédelmi Osztály, és az államigazgatás területi beosztásához igazodva létrejött a budapesti és 19 megyei Államvédelmi Osztály. 1953-ban az ÁVH-t összevonták a Belügyminisztériummal, de 1956-ig, amikor a forradalom idején megszüntették, ezen belül is megőrizte nagyfokú önállóságát. A belső karhatalmi egységeket az ÁVH keretében az 1950-es évek elején hozták létre, és 1973-ban szüntették meg. Feladatait az önálló Rendőri Ezred vette át. A büntetés-végrehajtás felügyeletét - az ÁVH közvetlen felügyelete alá tartozó intézetek és internálótáborok kivételével - 1951-ben az Igazságügyi Minisztériumtól a Belügyminisztérium feladatkörébe utalták. Már 1956. október 15-én elrendelték e feladatkörnek az igazságügyi tárca hatáskörébe való visszaadását, ennek végrehajtására azonban csak 1963-ban, a politikai elítéltek többségének szabadulása után került sor. A Munkásőrséget „önkéntes polgári fegyveres karhataloméként határozták meg. Az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága határozata alapján 1957 februárjában „az ellenforradalom maradványainak felszámolására, a néphatalom, a rend védelmére” szervezték meg (1957. évi 13. sz. tvr.). Állománya főként karhatalmistákból, az ÁVH volt tagjaiból, MSZMP-tagokból és nagyüzemi munkásokból állt. Bevetésére egyszer sem került sor, tevékenysége erődemonstrációnak tekinthető felvonulásokból, a díszszemléken, a honvédelmi továbbképzésben és gyakorlatokban való részvételből állt. 1989-ben országgyűlési határozattal feloszlatták.
