Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

168 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

tározatai ellen benyújtott keresetek, valamint az ügyészi óvások elbírálása. Eljártak azokban a munkaügyi vitákban is, amelyeket - jogszabályban meghatározott esetekben - közvetlenül lehetett eléjük terjeszteni. A munkaügyi bíróság mint másodfokú fórum jogerős határozatokat hozott. Ellene csak a Legfelsőbb Bírósághoz lehetett fellebbezni, és ilyenkor annak munkaügyi tanácsa volt a végső illetékes fórum.

2.6.5.6. KÖZJEGYZŐK

A közjegyzők feladata volt a hagyatéki és a külön jogszabályokban hatáskörükbe utalt egyéb nemperes eljárások intézése, közokiratok készítése, névaláírások és másolatok hitelesítése, okiratok és értéktárgyak megőrzése. A közjegyzők a járás- bíróságoknál, az elnökök irányításával működtek. A közjegyzői határozat a járásbíróság határozatával egyenlő hatályú volt, az általuk készített okirat alapján végrehajtást lehetett eszközölni. Közjegyzőt az igazságügy-miniszter nevezhetett ki olyan jogászok közül, akik egyébként a bíróvá választás feltételeinek megfeleltek.

2.6.6. Ügyészségek

2.6.6.1. AZ ÜGYÉSZI SZERVEZET ÁTALAKÍTÁSA, KIÉPÍTÉSE

Az 1949-es Alkotmány ugyan célul tűzte az ügyészi szervezet szovjet mintára való átalakítását, azonban az ügyészség 1953-ig - kisebb módosításokkal - a XIX. század végén kialakult formában és feladatokkal működött (lásd a 2.4.3. pontot). Új szervezetét és feladatait az 1953. évi 13. és az 1959. évi 9. sz. tvr., majd az 1972. évi V. törvény határozta meg. A legfontosabb változás az volt, hogy kivették a Kormány (ezen belül az igazságügy-miniszter) felügyelete alól, és az Országgyűlés alá rendelt „független” ügyészséget hoztak létre. A jogszabályok szerint az ügyészség volt a törvényesség legfőbb őre, valójában az állampárt hatalmi gépezetének egyik alapelemévé vált.

Az ügyészség szervezeti felépítése szigorúan hierarchikus volt, és megfelelt a tanácsok, illetve a bíróságok tagolódásának. Élén a legfőbb ügyész állt, akit az Országgyűlés választott, és aki időről időre beszámolt az ügyészség működéséről az Országgyűlésnek. A legfőbb ügyész helyetteseit az Elnöki Tanács nevezte ki. Ezen túlmenően valamennyi ügyész és fogalmazó a legfőbb ügyész kinevezési hatáskörébe tartozott. Az ügyészi szervezet csúcsán a Legfőbb Ügyészség állt. Neki alárendelten működtek a megyei (fővárosi) főügyészségek, amelyek élén főügyész állt. A legalsóbb szintű szervek a helyi (városi, fővárosi kerületi) ügyészségek voltak, amelyeket ún. vezető ügyészek irányítottak, közvetlen felügyeletüket pedig a megyei (fővárosi) főügyészségek látták el. Az egységes ügyészi szervezet részét képezték a katonai ügyészségek is, amelyek felett a Katonai Főügyészség parancsnokolt. A katonai főügyész egyben a legfőbb ügyész egyik helyettese volt.