Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
2.6. A szocialista államszervezet (1949-1990) • 155 Az Alkotmány szövege szerint ebben az időszakban is az Országgyűlés hatáskörébe tartozott a népszuverenitásból eredő összes jog gyakorlása, a kormányzás irányának és szervezetének meghatározása, az állami költségvetés és a népgazdasági terv megállapítása, a közkegyelem gyakorlása, továbbá a döntés a hadüzenet és a béke kérdésében. Valójában az Országgyűléstől már az előző, koalíciós korszakban elvonták hatáskörének egy részét (az Országgyűlés Politikai Bizottságának működése, a kormány rendeletalkotási jogának kiterjesztése stb.), az egypártrend- szer létrejötte pedig magát az Országgyűlést degradálta a népi demokrácia reprezentációs testületévé. A 352 tagú, egykamarás parlament évente általában két rövid ülésszakot tartott (a 40 év alatt évente átlagosan 8,5 napot ülésezett), és a képviselők többsége a törvényhozásra vagy a kormányzati munka kontrollálására nem volt felkészülve. így gyakorlatilag elvesztette jogalkotó funkcióját: 1950 és 1989 között évente csupán négy törvényt alkotott. Az interpelláció - a kormány ellenőrzésének egyik hatékony eszköze - is elsorvadt: 1949 és 1956 között egyetlenegy sem hangzott el. Az egyéni választókerületi rendszerre való áttérés után, 1967-től kissé emelkedett az Országgyűlés presztízse, mert a képviselők a helyi érdekeknek hangot adhattak, lobbizhattak, interpellálhattak az ilyen - de csak ilyen szintű - ügyekben. 2.6.2.2. ELNÖKI TANÁCS 1949-ben, a köztársasági elnöki tisztség és az Országgyűlés Politikai Bizottsága egyidejű megszüntetése után - szovjet mintára - kollektív államfői intézményt hoztak létre Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnevezéssel. Az Elnöki Tanácsnak az Alkotmány szerint kettős funkciója volt. Egyrészt tényleges államfői feladatokat látott el, azaz hatáskörébe tartozott a választások kiírása, az Országgyűlés összehívása, széles körű kinevezési jogkör gyakorlása, rendjelek és címek alapítása, illetve adományozása, egyedi kegyelmezési jog, alkotmányos felügyelet gyakorlása a tanácsok felett stb. Másrészt az Országgyűlést szinte korlátlanul helyettesíthette, és e jogköre az Alkotmány módosítását kivéve mindenre kiterjedt. Jellemző, hogy az évi négy törvénnyel szemben az Elnöki Tanács évente 30-60 törvényerejű rendeletet (tvr.-t) alkotott. Különösen a kormány összetételének meghatározásában, minisztériumok létrehozásában vagy megszüntetésében volt széles hatásköre. így az Elnöki Tanács a hatalom koncentrációját segítette elő, mivel a pártvezetés döntéseit gyorsan, minden formalitás nélkül legalizálta törvényerejű rendeletek formájában. Az Elnöki Tanácsnak 17 tagja, továbbá elnöke, 2 helyettes elnöke és titkára volt (összesen 21 fő), akiket az Országgyűlés alakuló ülésén formálisan a képviselők soraiból választottak. Működését testületként fejtette ki, határozatait szavazás útján, a többségi elv érvényesítésével hozta. Az elnök volt a reprezentatív személyiség, a titkár viszont a testület apparátusának vezetője volt.
