Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
2.6. A szocialista államszervezet (1949-1990) ■ 153 lyeket pártvezetőség (200-nál több tag esetén pártbizottság) irányított. A vezető szerveket alulról felfelé választották, de a felsőbb pártszervek határozatai kötelezőek voltak az alsóbb szintekre. Az MDP szervezeti szabályzata szerint a párt legfőbb döntéshozó fórumai a két-, illetve háromévenként ülésező kongresszus, két kongresszus között pedig a Központi Vezetőség (KV) volt. A fontos elhatározások azonban a KV tagjaiból választott Politikai Bizottság (PB), és még inkább a pártapparátust irányító Titkárság ülésein születtek. Sőt az ún. személyi kultusz éveiben a tényleges döntéshozatal néhány vezető kezében összpontosult. A kongresszus küldötteit a pártszervezetek választották, tagjaik számarányában. A kongresszus vitatta meg és értékelte a KV beszámolóját, jóváhagyta vagy módosította a párt programját és szervezeti szabályzatát, valamint megválasztotta a KV és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjait. A KV hívta össze a kongresszust, két kongresszus között képviselte a pártot más pártok, szervezetek és állami, tanácsi szervek felé. Lehetőség szerint háromhavonta ülésezett. A szervezeti szabályzat a KV-nek mint a „kollektív vezetés” intézményének kulcsszerepet szánt. Saját tagjai közül választotta meg a párt főtitkárát (1953-tól első titkárát), a PB tagjait és a Titkárságot, továbbá a központi pártsajtó felelős vezetőit. Az általában kéthetente ülésező, 15-17 tagú PB a KV ülései között a párt legfelsőbb irányító testületé volt. A szervezeti szabályzat szerint munkájáért a KV-nek volt felelős, a valóságban azonban, mivel a tényleges döntések a PB-n belül születtek, a KV szerepe a jóváhagyásra korlátozódott. A PB hatáskörét nem írták pontosan körül, a pártot és az országot érintő elvi és politikai kérdések mellett mindennapi teendőkkel is foglalkozott. Fontos jogosítványa volt, hogy egyes tagjai közvetlenül felügyelték a központi pártapparátus egy-egy osztályát. A Titkárság hetenként tartott ülésein a folyó ügyeket és „a szigorúan konspirativ jellegű kérdéseket” tárgyalta. A legfontosabb ügyekben hozott döntéseket a PB elé terjesztette. A Titkárságot mint politikai vezető szervet a KV 1953. júniusi határozata megszüntette, és helyette életre hívta a KV titkáraiból álló Titkárságot, amelynek legfőbb feladata a felsőszintű párthatározatok végrehajtásának ellenőrzése volt. Erről és tevékenységükről beszámoltatta a budapesti, a megyei, járási, hivatali, üzemi stb. pártbizottságokat. Előkészítette továbbá a PB üléseit, és közvetlenül irányította a központi pártapparátus működését. Az MSZMP 1957-ben elfogadott, majd 1959-ben és 1962-ben némileg módosított szervezeti szabályzata az MDP mintáját követte. Ezért szerveinek alábbi leírásánál az eltéréseken lesz a hangsúly. Az MSZMP kongresszusait három-, 1962-től négy-, majd 1970-től ötévenként tartotta. Rendkívüli helyzetben lehetőség volt országos pártértekezlet összehívására is (1957, 1988). A kongresszus választotta a Központi Bizottságot (KB), a Központi Revíziós Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot. A KB - kezdetben 37, az 1960-as évektől 81 (a póttagokkal együtt mintegy 120) taggal, háromhavi üléseivel - két kongresszus között a párt legfőbb vezető szerve volt, amely saját tagjai közül választotta a szűkebb vezető testületet, a Politikai Bizottságot (eleinte 11, majd 13,