Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
2.5. Az államszervezet 1918-1949 között ■ 143 gi pénztár és a Pénzügyminisztérium házipénztára. Az állami alkalmazottak illetményeit és az állam terhére élvezett nyugdíjakat (az állami üzemek dolgozói kivételével) 1925-től központilag számfejtette és utalványozta a Központi Illetmény hivatal, amely 1935-től a községi alkalmazottakkal kapcsolatban is ellátta ezt a feladatot. A pénzügyigazgatás általános hatáskörű középfokú hatóságai az általában vármegyénként szervezett, de a Pénzügyminisztérium alá rendelt pénzügy-igazgatóságok voltak, elsőfokú hatóságai pedig az alájuk rendelt adóhivatalok, amelyek kerületei általában egy-egy járást fedtek le. Az adóigazgatás rendszerében az 1920-as évek első felében történtek jelentősebb változások. Az 1921: XXXIX. te. nyomán létrejöttek a forgalmi adóhivatalok, az 1924: IV. tc.-kel pedig az egyenes adókkal kapcsolatos hatáskörök rendeződtek át. A pénzügy-igazgatóságok feladatkörében első fokon csak a földadó községenkénti sommás kivetése maradt, alapvetően másodfokú, irányító és ellenőrző hatósággá váltak. Az egyenes adók kivetése az adóhivatalok feladata lett. Ezenkívül ellenőrizték a községek adókezelési tevékenységét, nyilvántartották az általuk kivetett, beszedett adókat, illetékeket szabtak ki, és foglalkoztak a fogyasztási adók kezelésével is. A községek, városok feladata maradt az állami adók közül a földadó, házadó, rokkantellátási adó kivetése. A helyi szervek kivetési jogkörének szűkülése mellett az adókezelés körüli teendőik jelentősek maradtak (adóalanyok és adótárgyak összeírása, a kivetés előmunkálatai, földadókataszteri nyilvántartás, adóbevallások összegyűjtése, az adók behajtása, könyvelése, beszállítása). Budapesten az adóhivatalok helyett adó felügyelőségek működtek, amelyek hatásköre főképp abban tért el az adóhivatalokétól, hogy illetékkiszabással nem foglalkoztak. A fővárosban ez az Illetékkiszabási Hivatal hatáskörébe tartozott. Külön igazgatási szervezetek látták el az állami monopóliumokkal - a dohány-, a sójövedékkel és az 1938-ban bevezetett szeszegyedárusággal - kapcsolatos teendőket. A pénzügy-igazgatóságok irányítása alatt működött a Pénzügyőrség, amelynek feladata a jövedékekkel, fogyasztási adókkal és egyedáruságokkal kapcsolatos jogsértések felderítése, meggátlása volt. A vámigazgatást az 1924: XIX. te. szabályozta. A vámhatóságok irányító szerve a közvetlenül a pénzügyminiszter alá rendelt Központi Vámigazgatóság volt. ■ Mezőgazdasági, erdő- és vízügyi igazgatás A földművelésügyi igazgatás általános területi szervei a vármegyei gazdasági felügyelőségek voltak, amelyek a dualizmus idején a törvényhatóságok keretében működtek. Az 1921: XLII. te. ezeket a földművelésügyi miniszter alá rendelt állami hivatalokká tette, de továbbra is ellátták az önkormányzati szakfeladatokat. A vármegyei felügyelőségeken belül dolgoztak a járási gazdasági felügyelők, irányításuk alatt pedig a hivatali keretbe nem tartozó gazdasági tudósítói hálózat működött. Feladatkörük a mezőgazdaság azon ágaira terjedt ki, amelyekben a minisztériumnak nem működtek külön szakszervei. Ilyen ágazati szakszervek voltak a szőlészeti és borászati, a selyemhernyó-tenyésztési és a méhészeti felügyelőségek. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló 1942: CLXI. te. rendelkezett a minisztérium fennhatósága alá tartozó községi gazdasági elöljárók intézményének kiépítéséről. Az állategészség
