Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

140 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.53.5. KÖZÉPSZINTŰ ÉS HELYI ÖNKORMÁNYZATI KÖZIGAZGATÁS

1919. augusztus 8-án a 3886/1919. sz. kormányrendelet kimondta az 1918. október 30. előtt működött közigazgatási önkormányzatok visszaállítását. Az 1920-as évek elején működésük a dualizmus kori szervezeti keretek között normalizálódott, és ebben lényeges változást csak az 1929: XXX. te. hozott, addig törvényhatósági választásokat sem tartottak. A reform leginkább a vármegyék és a törvényhatósági jogú városok belszervezetét és szerveik hatáskörét érintette. Átalakult a törvényhatósági közgyűlések összetétele. Tagjai 40%-a jutott be közvetlen választás útján (a választójog az országgyűlésihez igazodott, de emellett hatévi helyben lakást kívántak meg, a szavazás titkos volt). További 40% a legtöbb adót fizetők (vi- rilisek) közül került ki, de a korábbiaktól eltérően nem automatikusan, hanem maguk közül választották képviselőiket, a vármegyékben és a városokban eltérő szabályok szerint. A helyek fennmaradó 20%-át érdekképviseletek, egyházak töltötték be, illetve egyes hivatali posztok viselőinek jutottak, és bevezették az örökös tagság intézményét is. A közgyűlések hatásköre ez időtől csak a legfontosabb döntésekre terjedt ki, az ügyek nagyobb részéről az újonnan létrehozott szűkebb testület, a kisgyűlés határozott. Kizárólag a kisgyűlés volt illetékes a községek és a megyei városok határozataival szembeni fellebbezések elbírálására. Vagyonkezeléssel, szerződések kötésével kapcsolatban a vármegyékben 10 ezer, törvényhatósági jogú városokban 50 ezer pengőnél húzódott az értékhatár a közgyűlés és a kisgyűlés hatásköre között. A közgyűlési tárgyakat előkészítő állandó választmány megszűnt, ennek szerepét is a kisgyűlés vette át. Az 1876-ban létesített közigazgatási bizottságok összetétele változatlan maradt, de szerepük és működésük lényegesen módosult. A teljes ülés intézkedési és fellebbezéseket elbíráló jogkörei egyaránt megszűntek, itt a továbbiakban csak az általános ügyeket tárgyalták (a törvényhatósági és miniszteriális alárendeltségű szervek közötti összhang biztosítása, a különböző igazgatási ágak jelentései, a kormány elé terjesztendő javaslatok). A megmaradó konkrét döntési, igazgatási hatáskörök a választmányokra és az albizottságokra szálltak. A vármegyék tisztviselői karának, végrehajtó szerveinek felépítése, ügykörei tekintetében nem történtek alapvető változások. A törvényhatósági jogú városokban viszont az 1929. évi reform megszüntette az igazgatás alapvető testületi szervét, a tanácsot, és hatáskörét megosztotta a kisgyűlés és a polgármester között. Ezután a polgármester egy személyben irányította a városi hivatali apparátust.

A községi igazgatás az 1886-ban meghatározott szervezeti keretek között folytatódott. Abban sem történt változás, hogy a törvényhatósági joggal nem bíró városok a községek egyik kategóriáját képezték. 1929-ben azonban ezekben is megszüntették a városi tanácsokat, de itt nem szerveztek kisgyűlést, így a tanács addigi hatáskörét teljes egészében a polgármester vette át. Az addigi „rendezett tanácsú város” elnevezés helyett a megyei város (azaz a megye kötelékébe tartozó város) titulust vezették be.

Továbbra is teljesen külön szabályozás alá esett a főváros irányítása. Az 1920: IX. és az 1924: XXXVI. te. elsősorban a törvényhatósági bizottság összetételét és vá-