Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.5. Az államszervezet 1918-1949 között ■ 141

lasztásának rendjét változtatta meg (a fővárosra nézve a virilizmus 1920-ban megszűnt). Az igazgatást átfogóan szabályozó 1872: XXVI. te. 1930-ig hatályban maradt. Az 1930: XVIII. te. a szervezetet és a hatásköröket is alapvetően átalakította, egyebek között itt is megszüntette a tanácsot, ugyanakkor törvényhatósági tanács néven a vidéki törvényhatóságok kisgyűléséhez hasonló testületet szervezett, amely azonban csak 1934-ig állt fenn. E törvényhez képest az 1934: XII. és az 1937: III. te. hozott módosulásokat.

Miközben a dualizmus korához képest némileg bővült az érintett lakosság beleszólási lehetősége az önkormányzatok működésébe (elsősorban a törvényhatósági testületek megváltozott összetétele és a választójog kiszélesítése révén), a korszak reformjainak fő iránya a központi ellenőrzés fokozása, a bürokratikus vonások, a szakszerűség és az egyszemélyi vezetés erősítése, a választott testületek szerepének háttérbe szorítása volt. Részben e folyamat kiteljesítéseként értékelhető az 1942: XXII. te. - a terület-visszacsatolásokkal előállt rendkívüli helyzetre hivatkozó - rendelkezése, amelynek értelmében a belügyminiszter jogot kapott valameny- nyi vármegyei, városi és községi tisztviselői állás kinevezés útján történő betöltésére. E jogszabály 1947 végéig volt érvényben.

2.5.3.6. A SZAKIGAZGATÁS VÁLTOZÁSAI ■ Rendészet, köz- és tűzbiztonság

Az 1919. október 1-jén kiadott 5047/1919. sz. kormányrendelet megszüntette a városi önkormányzati rendőrségeket, illetve kimondta azok államosítását, és létrehozta a Magyar Királyi Rendőrséget. Ettől kezdve minden városban (nem csak Budapesten és környékén) az államosított rendőrség feladata volt a közbiztonsági, államvédelmi és igazgatásrendészeti szolgálat ellátása. A szervezet élén kezdetben országos főkapitány állt, ez a pozíció azonban 1926-tól megszűnt. A korábban is létező budapesti főkapitányság mellett rendőrkerületi főkapitányságok jöttek létre, ezek helyébe 1931-ben egy vidéki főkapitányság lépett. A főkapitányságok alárendeltségébe tartoztak a városi és a budapesti kerületi kapitányságok és a határ menti ki- rendeltségek. A rendőrség a Belügyminisztérium irányítása alá tartozott.

A városokon kívüli vidéken továbbra is a Magyar Királyi Csendőrség teljesítette a rendészeti szolgálatot. Noha az 1922: VII. te. a csendőrséget is kizárólag a Belügyminisztérium (BM) illetékességébe utalta, az irányítás valójában változatlanul megoszlott a BM és a Honvédelmi Minisztérium között (vő. a 2.4.2. ponttal). A katonailag szervezett testület e korszakban is kiképzési, személyügyi, fegyelmi tekintetben tartozott az utóbbi alárendeltségébe. A testület élén a csendőrség felügyelője állt, amely posztot hivatásos katona töltötte be. A csendőrség sajátos helyzete azzal is összefüggött, hogy a békeszerződés haderőt korlátozó rendelkezéseinek kijátszására is igyekeztek felhasználni. Szervezete 7 (a visszacsatolások után 10) csendőrkerületre épült, amelyek beosztása megegyezett a honvédség vegyesdandárainak (majd hadtesteinek) területével. A kerületek alárendeltségében általában egy-egy