Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.5. Az államszervezet 1918-1949 között ■ 137

tek. Az 1922-es választások előtt megjelent 2200/1922. sz. kormányrendelet szűkítette a választójogot, és ismét bevezette a nyílt szavazást Budapest, a főváros környéke és a törvényhatósági jogú városok kivételével. Lényegében ugyanezeket öntötte törvényi formába az 1925: XXVI. te. azzal az eltéréssel, hogy a kisebb törvényhatósági jogú városokban is nyílttá tette a szavazást. A választás a nyílt szava- zásos vidéki kerületekben egyéni jelöltekre, a titkos szavazásos városokban lajstromokra történt. Ennek alapján zajlottak le az 1926-os, az 1931-es és az 1935-ös választások. Az 1939-es választásokon az 1938: XIX. te. szerinti új szabályozást követték: mindenütt titkos lett a szavazás, ugyanakkor tovább szigorították a választójogosultság feltételeit, és a lajstromos rendszert az egész országra kiterjesztették, miközben egyéni kerületekben is választottak képviselőket, de csak ott, ahol azt eddig is tették. (így a vidéki választópolgárok - szemben a nagyvárosokkal - egyéni jelöltre és területi lajstromra is szavazhattak.)

Az 1926: XXII. te. alapján újjászervezett kétkamarás országgyűlés képviselőháza a választók által közvetlenül választott képviselőkből állt. A felsőház tagjai viszont különböző elvek alapján nyerték megbízatásukat. Születési jogon már csak a Habsburg-Lotaringiai-család Magyarországon élő nagykorú férfitagjai kaptak helyet. Méltóság vagy hivatal alapján előkelő hivatali, társadalmi, közéleti pozíciók betöltői és az egyházak vezetői kerültek be. Az örökös főrendiházi tagsági joggal felruházott arisztokratacsaládok azon nagykorú férfitagjai, akik legalább 2000 pengő föld- és házadót fizettek, maguk közül választottak feleannyi tagot, mint ameny- nyi hely a törvényhatóságoknak járt. A választottak legnépesebb kategóriáját a vármegyei és városi törvényhatóságok küldöttei jelentették, és jelentős számú helyet birtokoltak a köztestületek, érdekképviseletek, tudományos és felsőoktatási intézmények delegáltjai. Az államfő is jogot kapott 40 tag élethosszig történő kinevezésére.

A törvényjavaslatokat először a képviselőház tárgyalta meg és fogadta el (bár a törvény alapján elvileg lehetőség volt fordított eljárásra is), és ha a felsőház azt nem fogadta el, vagy kifogásokat támasztott, bizottságok útján egyeztetésre került sor. Kétszeri sikertelen egyeztetési kísérlet után a képviselőház a felsőház hozzájárulása nélkül is a kormányzó elé terjeszthette a javaslatot kihirdetésre. Az 1937: XXVII. te. erősítette a felsőház pozícióit: a képviselőház kivételezett helyzete csak a költség- vetési, zárszámadási és felhatalmazási törvényekre nézve maradt meg. Egyéb tárgyakat illetően a két ház közötti áthidalhatatlan véleménykülönbség esetén együttes ülésen, vita nélkül, titkos szavazással lehetett dönteni a két álláspont között.

2.5.3.3. KORMÁNY

A végrehajtó hatalom központi irányító szerve volt, amely a szakirányok szerinti minisztériumokból állt, élén a miniszterelnökkel. A kormány és a miniszterek jogállását illetően továbbra is hatályban volt a felelős minisztériumról szóló 1948: III. te. 1921-től a gróf Bethlen István miniszterelnök nevéhez fűződő konszolidációs