Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

130 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

1896. évi büntető perrendtartás bevezetése után az ügyészi megbízott, az igazságügy-miniszter által esetenként kirendelt jogász képviselte.

A rendes bíróságok mellett a különbíróságok alá sajátos jogállású állampolgárok polgári és büntetőügyei vagy speciális tárgyú jogi ügyek tartoztak. A honvédség szervezetére épült a háromfokozatú katonai bíráskodás (1912: XXXIII. te.). A királyi család és az udvari személyzet ügyeiben a Főudvarnagyi Bíróság járt el (1909:

XVI. te.). A Közigazgatási Bíróság öttagú tanácsa előtt az állampolgár kérhette a nem fellebbezhető községi, törvényhatósági és miniszteri határozatok felülvizsgálatát, de csak a törvényben tételesen felsorolt közigazgatási és pénzügyekben (1896: XXVI. te.). Emellett az önkormányzatok hozzá fordultak a kormány vagy más hatóság törvénytelen intézkedéseinek, rendeletéinek semmissé tétele érdekében. A Hatásköri Bíróság a jogszolgáltató szervek és a közigazgatási hatóságok közötti hatásköri összeütközések elintézésére alakult. Héttagú tanácsát a Kúria és a Közigazgatási Bíróság meghatározott időre választott bírái alkották, a két bíróság elnökének háromévenként váltakozó elnökletével (1907: LXI. te.). Speciális műszaki és pénzügyi ismeretek indokolták a találmányokkal összefüggő jogszolgáltatást és azok nyilvántartását végző Szabadalmi Bíróság (1895: XXXVII. te.), továbbá a Budapesti Áru- és Értéktőzsde ügyeiben eljáró Tőzsdebíróság különállását (1881: LIX. te.).

2.4.4. A szakmai testületek, társulatok közigazgatási szerepe

A Habsburg-monarchiában létrejött szakmai testületek, különösen a kamarák sajátos vonása, hogy többnyire állami utasításra létrehozott kényszertársulások voltak, amelyekre az érdekképviselet mellett kiterjedt közigazgatási feladatok is hárultak. A kereskedelmi és iparkamarák hálózata a birodalmi kereskedelmi miniszter rendeletére épült ki 1850-ben a Monarchia 60 városában, amelyből 11 esett a magyar korona országaira. Nem alakíthattak országos szervezetet, a kamarai testületet és a tisztségviselőket nem választották, hanem a területi kormányszervek jelölték ki. Közigazgatási feladataik voltak az alkuszok, a váltótörvényszéki ülnökök, a részvénytársasági alapítások véleményezése, a statisztikai adatszolgáltatás, választott bírói tevékenység kereskedelmi és ipari ügyekben és a szakoktatás elősegítése. A kiegyezés utáni kamarai törvény (1868: VI. te.) sem változtatott a testület kötelező jellegén, a kereskedelem és ipar együttes érdekképviseletén, de a feladatok között nagyobb súlyt kapott a hatóságokkal szembeni érdekvédelem és a gazdasági jogalkotás véleményezése. A kamarai testületet szabadon választották, bár elnökének miniszteri megerősítésével. A kamarák száma a korszakban húszra emelkedett, de belső szerkezetük egységes volt. A testületek azonos számú bel- és kültagból álltak, azaz ugyanannyi tagot választhattak a kamarai székhelyen, illetve azon kívül működő kereskedők és iparosok.

A dualizmus korában formálódtak ki a kis- és kézműiparosok szakmai-érdekvédelmi szervezetei. A céheket megszüntető, a korlátlan iparszabadságot érvényesítő első ipartörvény alapján alakult ipartársulatok még zömmel szakmánként, kialakult