Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.4. A dualizmus kora (1867-1918) ■ 121

matosan nőtt; 1854-től például 14 napig terjedő elzárást, az alsóbb néposztályok esetében testi fenyítést szabhattak ki. 1858-tól több mint félszáz kihágási ügyben a bíróságok helyett a közigazgatási és rendőri hatóságokra ruházták a kivizsgálást és a büntetés kiszabását. A Legfőbb Rendőrhatóságot 1859 augusztusában megszüntették. Az államrendőrség irányítására rendőr-minisztérium alakult. A csendőrség létszámát tíz ezredre csökkentették, és felhasználásukat (katonai alárendeltségben) az országos és tartományi kormányhatóságok hatáskörébe utalták. Az októberi diploma után Magyarországon - az újjáélesztett törvényhatósági közbiztonsági szervek mellett ugyan csökkentett mértékben, de - a kiegyezésig folyamatos maradt a csendőrség és az államrendőrség működése.

2.4. A DUALIZMUS KORA (1867-1918) ■ ressimre

2.4.1. Közös minisztériumok - magyar kormány és törvényhozás - horvát autonómia

A két központú államalakulat hivatalos neve Ausztriai Császárság (Kaisertum Österreich) helyett Osztrák-Magyar Monarchia lett. Az alkotmányos parlamentáris dualizmust rögzítő 1867: XII. te. egyrészt kimondta a magyar korona országai (Magyarország, Erdély, Horvátország) területi, törvényhozási, kormányzati egységét és a többi tartománytól való különállását. Másrészt a közös uralkodó által uralt országok feloszthatatlan és elválaszthatatlan voltából (Pragmatica Sanctio, 1723:1—III. te.) származtatta a Monarchia két felének ún. pragmatikus közös ügyeit - külügy, hadügy és a rájuk vonatkozó pénzügyek -, amelyek intézésére közös minisztériumokat szerveztek. A közös miniszterek kinevezése az uralkodó felségjogai közé tartozott, és a két polgári tárcát, a külügyit és pénzügyit paritásos alapon töltötték be: az egyik osztrák, a másik magyar volt. A három közös miniszter nem alkotott központi kormányt. A közös ügyeket az uralkodó vagy a közös külügyminiszter elnöklete alatt alkalmanként ülésező közös minisztertanácson tárgyalták meg, amelyen a közös miniszterek mellett rendszeresen részt vett az osztrák és a magyar miniszter- elnök, de esetenként szakminisztereket is meghívtak. A közös miniszterek között a külügyminiszter számított rangelsőnek, ezt kifejezte hivatali címe is: „a külügyek és a császári ház minisztere”. Sőt - mint a korona első tanácsadója - a kifejezett törvényi tilalom ellenére belpolitikai kérdésekben is befolyásolhatta az uralkodó döntéseit. A közös Külügyminisztérium koordinálta a két országos kormánnyal a politikai ügyekben való intézményes kapcsolattartást, amelyről a paritásos alapon kiválasztott osztrák és magyar politikai osztályfőnökök (Sectionschef) gondoskodtak. Külön osztályfőnök felelt a külkereskedelmi irányelvek egyeztetéséért. A közös pénzügyminiszter alapfeladata a közös költségvetés előkészítése volt, amelynek fedezetét a két kormány biztosította. Hatáskörét 1878-ban kiterjesztették az okkupáit Bosznia és Hercegovina igazgatására. A közös hadügyminiszteri poszt betöltésébe az