Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
2.2. Újkor (1526-1849) ■ 107 2.2.5.2. VÁRMEGYEI, VÁROSI BÍRÁSKODÁS 1526 után növekedett a vármegyei jogszolgáltatás jelentősége. A megyei törvényszékből (sedes iudiciaria, sedria) kivált a külön büntető sedria, az alsóbb fokú megyei ítélkezésre pedig kialakult az alispáni és a szolgabírói ítélőszék. A szolgabírói szék (forum judli- um) a XVIII. századi kialakulásától a legalsó szintet jelentette a vármegyék járásaiban, ahol a (fő) szolgabíró ítélkezett a mellé rendelt esküdttel (jurassor) rendészeti, kihá- gási és 3000 forint alatti perértékű polgári perekben. Az alispáni ítélőszéket (forum vice- comitis) az alispán egy szolgabíróval és egy esküdttel tartotta, és főként a XVII. században járt el, gyakran a teljes sedria helyett. Kizárólag polgári perekben ítélkezett, valamint kisebb hatalmaskodási és becsületsértési ügyekben, adóssági, zálog-, osztályos, örökösödési és egyéb birtokperekben 200 és 12 000 forint közötti értékhatárban. A vármegye legmagasabb törvényszéki fórumán belül a polgári és a büntető sedria 1613-tól kezdődően a XVIII. századra váltak el egymástól. A sedrián, illetve a különválás után annak polgári tagozatán az alispán (vicecomes), a büntető sedrián a másodalispán (substitutus vicecomes) elnökölt. Bírótársaik a szolgabírák, a megye esküdtjei és táblabírái (tabulae assessores) közül kerültek ki. A polgári sedria első fokon csak fontos (például birtok-) pereket tárgyalt, inkább az alsó szintekről, a szabadalmas mezővárosokból fellebbezett ügyekben, és a XVIII. századtól az úriszéktől fellebbezett polgári perekben ítélkezett. A büntető sedria (sedes iudiciaria cri- minalis) hatáskörébe tartozott első fokon - a felségsértést és a hűtlenséget kivéve - a megyei nemesség és a pallosjoggal nem rendelkező nemesek hatalma alatt álló jobbágyok minden büntetőpere. A szabad királyi városokban és a bányavárosokban e korszakban is a városi tanács (senatus, magistratus) tagjai ítélkeztek, de külön ún. iudicialis ülésen vagy a tanácstól elkülönült bíróságként. A tárnoki városok fellebbviteli fórumaként tovább működött a tárnoki szék (sedes tavernicalis), a városokból delegált bírótársakkal, a személynöki városok felett a személynöki szék (sedes personalitia), a Királyi Tábláról kiküldött tagokból alakított tanáccsal. Ez utóbbihoz kerültek harmadfokon a tárnokszékről fellebbezett ügyek is 1744-ig, majd végül a Királyi Curia elé. 2.2.5.3. FALVAK, MEZŐVÁROSOK BÍRÓSÁGAI A falvakban a falu bírájából és az esküdtekből álló elöljáróság ítélkezett kisebb polgári ügyekben, a korszak végén már csak egy forint értékhatárig. Fellebbezni a szolgabírói ítélőszék, illetve az úriszék előtt lehetett. Komolyabb értékű polgári vagy büntetőügyben a vármegye vagy az úriszék volt illetékes. A rendkívül eltérő nagyságú és jogállású mezővárosok igen különböző jogokkal rendelkeztek az igazságszolgáltatás területén is. A falvakhoz hasonló jogkörtől a szabad királyi városok gyakorlatához hasonló bíráskodási önállóságig több fokozat is előfordult. A legteljesebb törvénykezési autonómiával az ún. szabadalmas mezővárosok rendelkeztek.
