Domanovszky Sándor: József nádor iratai III. 1807-1809. (Budapest, 1935)

1807 okt.-dec.

1807., 506., 513—516., 529—536., 538—555. 1.). Emellett kényes kérdéseket érintett a postaügy okt. 24-én és 26-án (Diarium 1807., 487—489., 501—503. 1.), és a nevelésügy nov. 7-én (Diarium 1807., 586. 1.), mert ezek az udvar fölfogása szerint a király felségjogai közé tartoztak, azután Kovachich Márton okt. 31-i javaslata, hogy a törvényeknek új, hiteles kiadása készíttessék (Acta 1807., 417—421., Diarium 1807., 356. 1.). Csapó és Drevenyák jelentései ezekről a tárgyalásokról Báldaccinak ép azokban a napokban, amikor Bécsben az országgyűlés folytatásának kérdése eldőlt, újabb alkalmakat szolgáltattak arra, hogy az országgyűlés ós ezzel együtt a nádor ellen szítsa a hangulatot. Már okt. 26-án kiemelte Csapó okt. 17-i jelentéséből, (Privatbibl. fasc. 53.) : „Das Vaterland sey noch nicht in den Zustand gekommen, daß ihm solch eine Gefahr drohe, wie sie die Stände übertrieben schildern, wenn die Deputationsoperate erst später vorgenohmen würden. Zwar hatte er sich überzeugt, daß in manchen Theilen der inneren Verwaltung Missbräuche und Mängel herrschen, doch scheinen ihm auch die Stände noch nicht reiff zu seyn, eine so ausgedehnte TJmstaltung in Landesverfassung ohne Gefahr vornehmen zu können." (Kab. A. 534—2139/1907.) Fölötte elkeserítette azután a nyelvkérdés tárgyalása, amelynek kapcsán a tiszai kerületek fölvetették a nyelvművelő társaság, a múzeum és egy nemzeti színház alapítását is és a múzeum céljaira adományokat akartak kivetni a törvényhatóságokra, majd új utasításokat kértek a megyéktől. Ezekért a javaslatokért különösen Vay József és Szentkirályi László pestmegyei másodalispán szálltak síkra, de Baldacci nagy szomorúságára még olyan urak is, akik külömben a király érdekeiért küzdöttek, mint Rhédey Lajos és Lónyay Gábor, „Daß die Ungarn ihre Sprache besser cultiviren wollen, — írta okt. 29-én — dawider habe ich nichts einzuwenden, aber das Isolirungssystem, worauf es hiebey abgesehen ist, würde unendliche Nachtheile stiften. Ich habe mich über diesen Gegenstand oft genug geäußert, und kann nicht genug bedauern, daß durch den im Jahr 1805. abgeschlossenen Artikel Euer Majestät die Hände gebunden worden sind, all'diesen Gaukeleyen mit einemmale ein Ende zu machen. Uebrigens wird es mit dem projectirten Nazionalinstitut wohl noch lange nicht vorwärts gehen, denn wenigstens die Kroatischen, Slavonischen und Slavischen Komitate werden sich gewiß nicht beeifern, reichliche Beyträge zur Emporbringung einer ihnen ganz fremden, dürftigen und eben darum für öffentliche Geschäfte kaum brauchbaren Sprache zu bewilligen". (Kab. A. 534—-2165/1807.) Néhány nap múlva azonban azt kellett jelentenie, hogy még a tótnyelvű megyék is lelkes hívei a nyelvművelő társaságnak és a magyar színháznak. (Kab. A. 534—2182/1807.) Nem lehet tehát csodálni, hogy megütközéssel értesült arról, hogy a nádor a rendek közt a Nemzeti Múzeum nyomtatott tervét osztatta szét (Kab. A. 534—2178/1807.), hogy Vayról szükségesnek tartotta elmondani, hogy a felségjogok leghevesebb és legveszedelmesebb antagonistája, „daß er demungeachtet die Gunst S. K. H. des Erzh. Palatínus besitzt und selbst eine Septemviralistenstelle erhielt, gehört zu den widrigen Ereignißen, welche jene widrige Folgen hervorbrachten, mit denen man itzt zu kämpfen hat" (Kab. A. 534—2200/1807.), Szentkirályiról pedig, hogy „ein sehr gefährlicher Mann, der zwar seine politische Existenz Sr. des Erzh. Palatínus kaiserl. Hoheit zu danken habe, jedoch sich geäussert haben solle, eher seinen Glauben zu verläugnen als die hung[arische] Sprache zu unterdrücken". (Kab. A. 534—2218/1807.) Már nov. 1-én azt hangoztatta tehát a király előtt : „Hätte sich aber auch nicht bloß die scheinbare Majorität, sondern die Unanimität für die Anträge der Theißer erklärt, so würde ich doch auf die Genehmigung solcher postulata, die ausser ihren übrigen vielen und einleuchten-