Domanovszky Sándor: József nádor iratai III. 1807-1809. (Budapest, 1935)

1807 okt.-dec.

8. 1807 november 5. Bécs. József nádor fölterjesztése a kancellária véleményéről az országgyűlés folytatása tárgyában. Sk. ered. fogaim. : N. titk. lt. Extraser. Diaet. 1807. 72. sz. Az országgyűlés okt. 22-én föliratban kérte a királyt, hogy üléseit folytathassa és a regnikoláris deputációk munkálatait elővehesse. — (Diarium 1807. 458—460. 1., Acta 1807. 399—402.) A fölirat az államtanácshoz került, amely Somogyi indítványára véleményezésre a magyar kancelláriának adta ki. (St. R. 3854/1807.) A kancellária a királynak a következő véleményt terjesztette föl. Minthogy a király szept. 4-én kelt leiratában a rendeket, a további királyi propozíciók megvitatása alól fölmentve, kijelentette, hogy a most folyó országgyűlést mielőbb be kívánja rekeszteni s a rendeket csak sérelmeik benyújtására szólította föl ,,huic Cancellariae HungaricoAulicae arduum est id humillime svadere, xit Majestas Vestra Sacratissima precibus ac desideriis Statuum et Ordinum de continuatione comitiorum interpositis, deque quibusvis deputationalibus operatis assumendis clementer deferre dignetur". Ha a rendek fölsorolta érvek olyan súlyosak is, hogy az országgyűlés folytatása ajánlható volna, a kancellária mégis azt hiszi, hogy ezt csak az esetben tehetné, ha a rendek a még le nem tárgyalt királyi propozíeiókat minden mást megelőzve vennék tárgyalás alá ; viszont erre őket a királyi tekintély sérelme nélkül, ha a király ez alól már megadta a fölmentést, nem lehet. De érveik sem olyanok, hogy a kancelláriát az országgyűlés folytatásának javaslására ösztönöznék. Helyes ugyan a rendek hivatkozása az 1805. évi 8. törvénycikkre, amely a regnikoláris deputációk munkálatainak és a sérelmeknek tárgyalását a következő országgyűlésre halasztotta, valamint a királyi meghívólevélre és a május 1-i királyi leiratra való hivatkozás is, de a sérelmek előterjesztésére, amire a király szept. 4-i leiratában föl is hívta a rendeket, azóta már lett volna elegendő idejök. A regnikoláris deputációk munkálatait nem is lehet mind a sérelmek közé vonni és azokban annyiféle és oly fontos ügyek foglaltatnak, hogy nem is lehet őket egy országgyűlés alatt elvégezni, különösen nem a mostanin, amely már hét hónapja tart, sőt több év szükséges alapos megvitatásukhoz, amit sem az ebből az adózókra nehezedő teher, sem az igazságszolgáltatásban beálló fennakadás nem enged meg. Az a kérés, hogy a tárgyalások székhelye Pestre helyeztessék át, ezzel el is esik ; a hely meghatározása különben is a király joga. A 12.000 újonc megszavazása után már csak az erre vonatkozó törvénycikk megalkotása szükséges, de a rendek mégis az érdemi megegyezés szükségére utalnak. A király szept. 4-i leiratában azt az okot is említette, hogy az újoncozásoknál a fő- és alispánoknak megyéikben kell lenniök. Végre figyelmeztet a kancellária, hogy a rendek által ajánlott új eljárás később súrlódásra adhat alkalmat, mert a törvény csak királyi szentesítéssel lesz azzá ós csak küiirdetése után van kötelező ereje. Kifogásolja végre a kancellária, hogy a rendek feliratukban azt is ígérik, hogy a szubszidium ügyét idejében letárgyalják, holott e részben már érdemi tárgyalásoknak helye nincs, és ez a kitétel azt sejteti, hogy a rendek megajánlásukat feltételesnek tekintik s a feltételekről akarnak tárgyalni. Ezeket figyelembe véve, a kancellária nem ajánlja az országgyűlés meghosszabbítását és olyan leirattervezetet terjeszt elő, amely a rendeket felszólítja, hogy