Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)
1807
wie ein von seinen Unterthanen supplizirender Herr erscheinen, wodurch das Maaß und die gehörige Würde gänzlich verfehlt wird; der 2 te : daß dieser Aufsatz gerade den hungarischen Meinungen, welche dem Wohl der Gesammt-Monarchie am meisten entgegen sind, zu viel schmeihelt und besonders mit keinem Worte der politischen Verhältnisse Hungarns gegen das ganze österreichische Kaiserthum erwähnt, sondern dieses Königreich als einen selbständigen, ja sogar als eine von aller politischen Vei*bindung mit dem übrigen österreichischen Staaten herausgerissene Monarchie zu behandeln scheint." A király végül áthúzva az eredeti rezolució-tervezetet, elrendelte, hogy a királyi propoziciókat néhány kis változtatással, a nádor első három kívánságának teljesítésével az eredeti szövegtervezet alapján készítsék cl. (St. R. 891/1807.) .... 112. 1807 március 24. Bécs. József nádor fölterjesztése, amelyben utasításokat leér, hogy a katonai helyzetet illetőleg milyen felvilágosításokat adhat az országgyűlésnek? Ered. sk. fogaim.: N. titk. lt. Praep. Diaet. 1807. 8. sz. A nádor titkos levéltárában van egy iratcsomó (Praep. Diaet. 1807.9. sz.), amely az alábbi fölterjesztés indítóoka lehetett, ámbár beérkezése egy napról későbbi időpontról, március 25-ről van jelezve. Ez Károly főlierceg generalissimusnak egy március 28-ról kelt átirata a nádorhoz, amelyben megküldi neki a császárhoz intézett előterjesztését az országgyűlésen szóbakerülő katonai kérdésekről, főleg a magyar ezredek kiegészítéséről és felkéri azok bizalmas megbeszélésére. A császárhoz intézett fölterjesztés kíáérőirata február 17*ről kelt. Ez a kísérőirat csak a hadkiegészítés kérdését tárgyalja. Hivatkozik, hogy az 1790/91. országgyűlés magára vette ezt a kötelezettséget, 1802-ben a május 22-iki felirat azt még elismerte, de az augusztus 24-iki felirat már szubtilisan elvitatta. Az időközben megtartott konskripció megmutatta, hogy Magyarország lakossága ehhez nem gyenge. Az 1802-iki határozat záradéka, hogy a rendek a kiegészítést ad triennium et non ultra vették át, tovább fenn nem tartható, mert a hadsereget krízisbe sodorná. Maga az emlékirat ezen kívül foglalkozik az ellátás és elszállásolás kérdésivel is. Egy pillantást vetve a feudális hadszervezet és a felkelések korára, megállapítja, hogy ezek az eszközök már meg nem felelnek. Ezért fogadták el 1715-ben az állandó sereget, amelynek kiállítási módját azonban nem határozták meg. A toborzások visszataszító zavai'okkal jártak és nem vezettek eredményre. A. katonafogdosás vérlázító eredményeket szült. „Die Abscheulichkeiten, die bei dieser Einfangung von Rekruten vorfielen, sind empörend. Sie werden immer eintreten, wenn die Vorstellung lebenslänglicher Dienstpflicht den Militärstand zum Schreckbild macht." Ezt a rendek belátták és 1796-ban 50.000 újoncot ajánlottak fel a háború tartamára — és a katonaállítás sikeresen folyt. „Ein Beweiß, daß der Ungar nicht so sehr vor den Beschwerden und Gefahren, als vor dem Lebenslänglichen des Kriegsdienstes sich schrecket." A kiegészítésről általában nem történt határozott gondoskodás. „Uiberhaupt lag von jeher der Fehler dießfalls darin, daß der Landtag durch Sprecher unter den status et ordines
