Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)

1807

die Impulsion bekam, daß diese Sprecher von dem Großen der Staatsmaschine zu wenig Ideen hatten, und daher das Wesen der Konstituzion immer darin suchten, nichts zu bewilligen, nichts zu sanktionieren, anstatt daß sie, nach dem Vorbild des englischen Parlaments das Wesen der Konstituzion darin setzen sollten, daß derjenige, was zur Erhaltung des Staats unerläßlich ist, gemeinschaftlich vom Monarchen und den Ständen auf dem Landtage sankzionirt werde." Csak 1790/91-ben küldtek ki egy országos választmányt e kérdés megvitatására. 1802-ben át is vették 12 gyalog- és 11 huszárezred létszámon tartásának kötelezettségét 3 évre (a 13-ik gyalogezredét nem vállalták). Hosszabb kötelezettséget sem vállaltak és háború esetén is csak úgy járultak hozzá külön 12.000 ember állításához, ha az említett három év alatt az ellenség ellen mozgósítani kellene a sereget. 1805 óta, amikor a három év lejárt, azt hirdetik, hogy kötelezettségük alól fel vannak oldva. Okvetlenül gondoskodni kell olyan módról, amely a magyar ezredeket létszámon tartja. A toborzás, véleménye szerint, erre nem megfelelő, hacsak a rendek nagyobb összeggel nem járulnak költségeihez, hogy sikeres lehessen. A kiegészítésre megbízható alapot kell teremteni és pedig nem ad triennium et non ultra záradékkal. A 13. gyalogezred (Jellachich Ferenc) kiegészítését a rendek kívánsága szerint át lehet hárítani Erdélyre, ahol az nem jelentene a lakosságra nagyobb terhet, mint amilyet Magyarország visel. Történeti példákkal bizonyítja, hogy az országgyűlés mindig gondoskodott a szükségletről. A király különösen az 1802 augusztus 24-iki feliratra, amely az 1790/91-iki tanácskozásokat magyarázza, hivatkozhatik. Igaz, hogy akkor csak 9 gyalog- és 7 huszárezred fenntartását vállalták, de ez akkor 56.911 ember volt, több mint a mai békeállomány.

1 „Der Landtag hat nur zu würdigen : ob das Truppenquantum, welches der Monarch mit Rücksicht auf politische Verhältniße für nöthig erachtet, den Kräften der Population angemessen sei." Ez a teher pedig feltűnően kisebb, mint a német tartományokban, mert Magyarországon (eltekintve a nemesektől) 130 emberre esik egy katona, míg Ausztriában (beszámítva a nemeseket) 70 főre.

2 A magyar panasz, hogy a lakosság nem elég erős e létszámhoz, annál igazolatlanabb, mert az 1787-ben összeírt 160.000 nemessel és 7,116.000 nem nemessel szemben 1805-ben a nem nemes lakosság száma már 7,555.000-re emelkedett. 1806-ban a sor alá állítandó férfiak számát 336.623-ban állapították meg, eltekintve attól a 110.085 nemesi szolgától, akiket a nemesség a sorozás alól iélmentve tart. — A háború esetére állítandók számát 12.000-ről 24.000-re óhajtanak fölemelni.'

1 Kívánja, hogy a lovak, kocsisok és szekerészek állításáról is történjék gondoskodás. Végül az inszurrekcióról szól: „Eine Schaar tapferer, in Eile Zusammengezogenen, der die Zeit nicht gegönnt wird, sich zu üben ; selbst sich nur zu sammeln und zu formiren, wird weder den Feund schlagen, noch das Königreich retten. In Zeit von 8 Jahren ward die Insurrekzion dreimal aufgebothen (1797, 1800 und 1805). Mit außerordentlichem Aufwände geschah für den wesentlichen Zweck nichts. Die Schuld lag nicht im Mangel an gutem Willen, oder an Muth, sondern in der heutigen Art Krieg zu führen, in den itzt allgemeinen schnellen Operazionen. Eine in Friedenszeiten zu organisirende Landmilitz möchte wohl etwas mehr fruchten, als die bisherige Insurrekzion, aber auch nie den militärischen Zwecken ganz entsprechen. In jeder Rücksicht zweckmäßiger 1 A mellékletek szerint a magyar sereg állománya 55.703 fő, az ausztriaié 192.717 fő. 2 A melléklet szerint Magyarországon a békelétszám 55.703 fő a lakosság (nemesek nélkül) 7,555.920, esik tehát egy katona 135 főre; Ausztriában a békelétszám 192.717 fő, a lakosság 13,672.778, esik tehát egy "katona 70 főre. 3 Az esetleg szükséges létszámemelést a melléklet 25.109 főben számítja ki a magyarországi sereg részére.