Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1795.

vorkommenden Vacanz zu erinnern. Dadurch, erhielte man einen doppelten Nutzen, denn 1° da er wenig Einkommen hat, so machten ihn Euer Majestät glücklich, auch würde er es sich nicht einfallen lassen etwas unrechtes zu thun, aus Furcht, die Pension zu verliehren, und 2° machet diese Entfernung kein Aufsehen im Lande, weil daraus klar bewiesen würde, daß er selbst quittirt habe. Ich verbleibe übrigens in tiefster Ehrfurcht von Euer Majestät Ofen, den 30ten Xber 1795. , „ ., der allerunterthanigste Diener Joseph Loc. Ferenc király 1796 jan. 8-án válaszolt. Levelében azt írta, hogy ismeri Yay személyét; minthogy a hétszemélyes táblán nincs üresedés és „die Expectanzen von Mir verboten sind", mondja meg neki, hogy adja be lemondását, amelyet el fog fogadni. (K. Fr. A. fasc. 218.). — Jan. 25-én egy másik levélben, amelyet magával Vayjal küldött, már értesítette is a nádort, hogy Vayt nyugdíjazta (u.-ott), de a nyugdíjazást még március közepén sem kézbesítették, úgy, hogy a nádor márc. 12-én írt levelében megsürgette a dekrétumot, mert ez a késlekedés a referátumok kiosztásában is bajt okozott s a nyugdíjazás következtében előlépőkre is káros volt (Sammelb. 177.).