Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1802.

de így mégis megszűnik a kötelezettség és minden ismét a rendektől függ. „Ich sehe dieses in jeder Hinsicht als äußerst praejudicirlich und selbst für unschicklich an." A kapituláció mellett azonban ez a rendszer lehetetlen, mert nem lehet vállalni a legénység elbocsátását 10 vagy 12 év múlva, ha a három év múlva tartandó országgyűlés a kiegészítést nem adja meg. Válaszolja tehát a rendeknek azt, hogy a kapitulációt csak akkor hozhatja be, ha a kiegészítést legalább is azzal a záradékkal adják meg „nisi in futuris comitiis conventum fuerit de alio modo completandorum legionum et praecipue suplendi illius defectus, qui ex dimissione capitulantium, quibus id antea promissum fűit, enascitur." 2: A rendek a kapitulánsoknak az örökös tartományokban adott elő­nyöket egyszerűen Magyarországra is ki akarják terjeszteni. Ezt a jogot tartsa fönn a király magának. 3. A rendek az eddigi 10 frt felpénz helyett a kapitulációs katoná­nak 5 frtot akarnak adni. Legyen, mint a többi tartományban, 3 frt. 4. A mértéket 5 láb 2 hüvelykben, a még növésben levőknél 5 láb 1 hüvelykben akarják megállapítani. Eddig 5 láb és 3 hüvelyk, illetve 5 láb és 2 hüvelyk volt, minimumul legalább 5 láb l'/s hüvelyket kell meg­kívánni. 5. Az alkalmatlanokként elbocsátottakat fölül akarják vizsgáltatni a törvényhatósággal. Ez nem engedhető meg. 6. Követelik minden alkalommal a tényleges hiánynak hiteles kimu­tatását. Nincs ugyan ellene e kívánságnak, de mégis fél, hogy formalitá­sokkal az újoncozást hátráltathatnák. 7. A rendek a kapitulánsok elbocsátását októberre kívánják, az újon­cokat azonban csak januárban akarják adni. Az ezredek azonban 4 — 5 hónapon át nem hagyhatók 10.000 főnyi hiánnyal. Attól is fél, ha ezen időközben háború törne ki, hogy akkor a rendes újoncokat a rendek be akarnák számítani a háború esetére állítandó 12.00U emberbe. Meg kell tehát magyarázni a rendeknek, hogy a kapitulánsok csak az újoncok bevonu­lásával bocsáthatók el. 8. Követelik azt is, hogy magyar katonaköteleseket ne tegyenek át német ezredekhez. Méltányosnak tartja ugyan, hogy ilyen áthelyezések ne legyenek olyan számban, amely Magyarország újoncarányát lényegesen emelné, a föltétlen ígéretet mégis meggondolandónak tartja s azért meg­nyugtató nyilatkozattal szeretné az ügyet elintézni. 9. A rendek azt is tervezik, hogy a katonai hatóság a helytartó­tanáccsal közölje, melyik újonc milyen ezredhez került, s azután az áthelye­zéseket is jelentse be. Ez nagy bizalmatlanság és túlságos beleavatkozás a katonai ügyekbe. Utasítsa tehát el a király ezt az óhajtást azzal, hogy sok irka-firkával jár. 10. Követelik, hogy a magyar ezredeknél csak magyar tisztek alkal­maztassanak, vagy legalább is szorítsák rá az idegeneket a magyar nyelv megtanulására. Ezt a kívánságot „indiszkrétnek" tartja, amikor annyi a magyar tiszt német ezredeknél még a legfelső fokokon is, amikor hadsereg­parancsnokok is voltak és az örökös tartományokban főparancsnokságokat is töltenek be. Ami pedig a legénység nyelvének megtanulását illeti, azt mindig megkívánták a tisztektől, de Magyarországon annyi a nyelv, hogy a tiszt a magyarral époly kevéssé boldogul, mint a némettel. E részben tehát adja tudtára a király a rendeknek, hogy nem engedi kezét megkötni. 11. A háború tartamára állított újoncok elbocsátási idejének és mód­jának megállapítását a rendek az uralkodóra bízzák. Azt javasolja tehát, hogy ezt 5 éven belül kellene foganatosítani, amikor is az évi 6000 újonc elég volna. Először azokat gondolná elbocsátani, akikre otthon legnagyobb szükség van. A visszamaradok talán szívesen kitöltenek a 10, illetve 12 esztendőt, hogy azután teljesen szabadok legyenek. 12. Háború esetére a pótlásra 12.000 embert szavaznak meg. Ismétli,

Next

/
Oldalképek
Tartalom