Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1802.

de így mégis megszűnik a kötelezettség és minden ismét a rendektől függ. „Ich sehe dieses in jeder Hinsicht als äußerst praejudicirlich und selbst für unschicklich an." A kapituláció mellett azonban ez a rendszer lehetetlen, mert nem lehet vállalni a legénység elbocsátását 10 vagy 12 év múlva, ha a három év múlva tartandó országgyűlés a kiegészítést nem adja meg. Válaszolja tehát a rendeknek azt, hogy a kapitulációt csak akkor hozhatja be, ha a kiegészítést legalább is azzal a záradékkal adják meg „nisi in futuris comitiis conventum fuerit de alio modo completandorum legionum et praecipue suplendi illius defectus, qui ex dimissione capitulantium, quibus id antea promissum fűit, enascitur." 2: A rendek a kapitulánsoknak az örökös tartományokban adott előnyöket egyszerűen Magyarországra is ki akarják terjeszteni. Ezt a jogot tartsa fönn a király magának. 3. A rendek az eddigi 10 frt felpénz helyett a kapitulációs katonának 5 frtot akarnak adni. Legyen, mint a többi tartományban, 3 frt. 4. A mértéket 5 láb 2 hüvelykben, a még növésben levőknél 5 láb 1 hüvelykben akarják megállapítani. Eddig 5 láb és 3 hüvelyk, illetve 5 láb és 2 hüvelyk volt, minimumul legalább 5 láb l'/s hüvelyket kell megkívánni. 5. Az alkalmatlanokként elbocsátottakat fölül akarják vizsgáltatni a törvényhatósággal. Ez nem engedhető meg. 6. Követelik minden alkalommal a tényleges hiánynak hiteles kimutatását. Nincs ugyan ellene e kívánságnak, de mégis fél, hogy formalitásokkal az újoncozást hátráltathatnák. 7. A rendek a kapitulánsok elbocsátását októberre kívánják, az újoncokat azonban csak januárban akarják adni. Az ezredek azonban 4 — 5 hónapon át nem hagyhatók 10.000 főnyi hiánnyal. Attól is fél, ha ezen időközben háború törne ki, hogy akkor a rendes újoncokat a rendek be akarnák számítani a háború esetére állítandó 12.00U emberbe. Meg kell tehát magyarázni a rendeknek, hogy a kapitulánsok csak az újoncok bevonulásával bocsáthatók el. 8. Követelik azt is, hogy magyar katonaköteleseket ne tegyenek át német ezredekhez. Méltányosnak tartja ugyan, hogy ilyen áthelyezések ne legyenek olyan számban, amely Magyarország újoncarányát lényegesen emelné, a föltétlen ígéretet mégis meggondolandónak tartja s azért megnyugtató nyilatkozattal szeretné az ügyet elintézni. 9. A rendek azt is tervezik, hogy a katonai hatóság a helytartótanáccsal közölje, melyik újonc milyen ezredhez került, s azután az áthelyezéseket is jelentse be. Ez nagy bizalmatlanság és túlságos beleavatkozás a katonai ügyekbe. Utasítsa tehát el a király ezt az óhajtást azzal, hogy sok irka-firkával jár. 10. Követelik, hogy a magyar ezredeknél csak magyar tisztek alkalmaztassanak, vagy legalább is szorítsák rá az idegeneket a magyar nyelv megtanulására. Ezt a kívánságot „indiszkrétnek" tartja, amikor annyi a magyar tiszt német ezredeknél még a legfelső fokokon is, amikor hadseregparancsnokok is voltak és az örökös tartományokban főparancsnokságokat is töltenek be. Ami pedig a legénység nyelvének megtanulását illeti, azt mindig megkívánták a tisztektől, de Magyarországon annyi a nyelv, hogy a tiszt a magyarral époly kevéssé boldogul, mint a némettel. E részben tehát adja tudtára a király a rendeknek, hogy nem engedi kezét megkötni. 11. A háború tartamára állított újoncok elbocsátási idejének és módjának megállapítását a rendek az uralkodóra bízzák. Azt javasolja tehát, hogy ezt 5 éven belül kellene foganatosítani, amikor is az évi 6000 újonc elég volna. Először azokat gondolná elbocsátani, akikre otthon legnagyobb szükség van. A visszamaradok talán szívesen kitöltenek a 10, illetve 12 esztendőt, hogy azután teljesen szabadok legyenek. 12. Háború esetére a pótlásra 12.000 embert szavaznak meg. Ismétli,