Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1802.

182. 1802 aug. [7.]

1 Pozsony. József nádor fölterjesztése, mellyel a hadkiegészítés kérdésében közvetítő javaslatokat tesz. Sk. fogaim.: N. titk. lt. Extraser. Diaet. 1802. 105. sz. A rendek máj. 22-iki föliratára máj. 28-án válaszolt a király (közölve : Akták 22—24. 1.). Az országgyűlés tehát a kerületi ülések előkészítése után a regnikoláris deputáció munkálatát (u.-ott 28—34. 1.) jún. 14—25. közt letárgyalván (Diárium 73—123. 1.), jún. 26-án új fölirattal fordult a királyhoz. (Akták 35—37. 1.) A többség idegenkedett az új rendszabályoktól, félt, hogy a katonaság számát magasan állapíthatná meg, hogy állandó terhet ró az országra a rendes kiegészítés életbeléptetésével, és hogy háború esetére csak akkor összehívott országgyűlés határozhat. Alvinczy altábornagy, aki Károly főhercegnek az ülésekről rendes jelentéseket küldött (Privatbibl. fasc. 45.), úgy jellemezte a rendek gondolkodását, hogy a kiegészítés új rendszerétől féltik a rendi befolyást, hogy az „der Fundamental-Verfassung gefährlich und die periodische Zusammenberufung der Landesstände in der Folge ganz entbehrlich sei" (júl. 18. és 30-iki jelentések). Különösen attól fáztak azonban, hogy a rendes évi újonclótszámon kívül háború esetére még külön 12.000 embert szavazzanak meg. Hangoztatták, hogy ha háború törne ki, a kapitulánsok nem bocsátandók el s így az évi 6000 újonccal úgyis megvan a 12.000 ember (jún. 19-iki ülés). Jún. 21-én a felső táblán csak a nádor fölszólalása vitte keresztül, hogy háború esetére a külön 12.000 embert mégis megszavazták, de a rendeknél másnap ismét heves vita folyt erről a kérdésről, míg többséget szereztek neki. Ezek a viták Károly főherceget teljesen elkeserítették. Jún. 22-én jelentette a királynak (Privatbibl. fasc. 42. p.), hogy a rendeket nem sikerült megnyerni; alig hogy a legmeggondolandóbb krízisek egyikében a király megengedte nekik a szabad gabonakivitelt,

3 minden megszavazandó katonát egyenként számba vesznek, mintha nem is Magyarország javáról volna szó. Mikor Galíciát magyar kormányozza,

3 több magas galíciai és itáliai állásban magyarok is vannak, valamint a tábornokok közt is, akkor a magyar ezredeknél magyar tisztek alkalmazását követelik és visszakövetelik a német ezredeknél szolgáló legénységet. Ez szerinte: „das unverrückte, systemisirte, immer nach einem Ziel hinarbeitende Bestreben, die königliche Gewalt immer mehr zu beschränken und die Usurpationen der Stände immer weiter auszudähnen . . . selbst gegenwärtig, wo so mancher Versuch dieser Art an des Palatínus Liebden Legalität und unerschütterlicher Anhänglichkeit dero Person scheitert.

14 A rendek az 1790/91-iki követelések nyomain haladnak tovább, szűkkeblűek a sereggel szemben, a kiegészítést utólag mindenfélekép megszorítják, háború esetére pedig semmiféle intézkedésre sem hajlandók. Kéri tehát a királyt, lépjen föl erélyesen, ha felségjogait nem akarja veszni hagyni. Jún. 26-án a főhereeg pontokban összefoglalva is benyújtotta kifogásait a folirat ellen (N. titk. lt. Extraser. Diaet. 1802. 104. sz.): 1. A rendek az újoncokat csak a jövő országgyűlésig szavazzák meg. Remélhető ugyan, hogy a következő országgyűlésen ugyanazt határozzák, 1 Aug. 4-ikéró'l kelt levelében jelentette a nádor a császárnak, hogy a rendek háború esetére nem vállalják a sereg kiegészítését. Fölmegy Bécsbe, hogy erről beszámoljon. Különben mindent megtett a hangulat javítására és elő fogja terjeszteni indítványait, mit lehetne e téren még tenni. (Sammelb. 249.) V. ö. még I. 188. sz 2 A máj. 28-iki leirattal. 8 Ürményi József.