Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1801.

rendek állíttassanak vissza Magyarországon, arról a tudományos deputáció elaborátuma tett javaslatot, de ezt ad acta tették, amíg az örökös tartományok tanulmányi rendje elkészül. Piaristák, protestánsok, görögök tekintetében osztja a nádor véleményét. A nemességet illetőleg figyelmeztet az una libertásra és hangoztatja, hogy a titkos tanácsosság, a kamarási kulcs és a méltóságok osztása dolgában az elhatározást a királyra kell bízni. A parasztot illetőleg az urbárium megváltoztatását lehetetlennek tartja, de nem is kezelik a parasztot sehol az örökös tartományokban olyan kedvezően, mint Magyarországon. Az összehívandó országgyűlés tárgyait illetőleg: Dalmácia visszacsatolását helyesli és a király parancsára rövid emlékiratot nyújt be arról, hogy került Dalmácia Magyarországhoz és hogyan szakították ismét el tőle. A tanulmányi rend és a szerzetesrendek visszaállítása azonban felségjog, ezt tehát az országgyűlés nem tárgyalhatja. A gabonakivitel fölszabadítását pártolja. (St. R. 2205/1801.) A mellékelt fejtegetés Dalmácia visszacsaWásáról végigtekint a dalmát tengerpart fejlődésén, erősen hangsúlyozva a városok önkormányzatát. Végső következtetése, hogy Dalmácia nem volt Magyarországba bekebelezve, hanem csak hozzácsatolva. A bekebelezés ugyanazon alkotmány alatti kormányzást jelent. Erről nem lehet szó, csak visszacsatolásról. Hangsúlyozza azonban azt is, hogy az 1797-iki béke a császárnak kárpótlásul adta Dalmáciát az elvesztett itáliai területek helyett, ezt tehát nem mint magyar király kapta. „So sind auch die durch Traktaten in Besitz genommenen Länder: Siebenbürgen und beide Galizien nicht dem Königreiche Hungarn inkorporirt worden und werden als selbstständige, von der Jurisdikzion Hungarns unabhängige Provinzen behandelt, obschon bei den Ständen Hungarns Ansprüche auf Galizien bestehen." Egyelőre tehát — úgy tartja — nem kellene e kérdést eldönteni. (U.-ott.) A nádornak ezt a fölterjesztését különben, valamint Izdenczy vótumát az államtanács a nádornak két nappal később kelt s az országgyűlésre vonatkozó előterjesztésével egyesítve tárgyalta. (V. ö. I. 151. sz.) Minthogy azonban e vélemények nagyrészt a nádornak ebben a fölterjesztésében kifejtett pontozataira vonatkoznak, itt van helyén ismertetésük. (St. R. 2205/1801.) Grdhmann (júi. 1.3.) megállapította, hogy a nádor mindent kimerített, ami a mellett szól, hogy az országgyűlést össze kell hívni. Örömmel látja, hogy az előkészítő-lépések meg is történtek. Egyebekben csak a protestáns egyetem kérdéséhez szól hozzá. Fontosnak tartja, hogy a protestáns papság ne hozzon haza az idegen egyetemekről romlott elveket, s ezért e ponton szükséges az orvoslás. Egy protestáns egyetem szüksége az örökös tartományokban régen be van bizonyítva s talán legcélszerűbb volna azt Magyarországon fölállítani. Ha tehát a regnicolaris deputatio munkálatában erről nem volna szó, ki kell kérni róla a kancellár véleményét, hogy hogyan és hol lehetne fölállítani és miből lehetne költségeit fedezni ? Türklieim (júl. 13.) osztja a nádor véleményét, hogy a deputácionális elaborátumok egész sorát az országgyűlés nem tárgyalhatja, helyesli tehát az országgyűlés előkészítésére adott útmutatást. Az új prímás kinevezése egyedül a legfelsőbb elhatározás dolga. E részben elsősorban a papi ismeretek jönnek számba és a szónoki tehetség, amellyel az illető hatni tud az emberekre, kívánatosnak tartja azonban, hogy a prímástól lefelé is az egyes egyházi tisztségekre mindig olyanok ajánltassanak, akiknek kellő ismereteik és megfelelő tulajdonságaik vannak. Ezzel véli megszüntethetni azokat a bajokat, amelyeket a nádor a papság elveiről és életmódjáról feltárt. A protestáns egyetem kérdésében megkérdezendőnek tartja az udvari tanulmányi bizottságot és megfontolandónak, vájjon ez az intézmény Magyarországon állíttassék-e. föl ? Az egyes rendeket illetőleg legkevésbbé lát bajt a polgárságnál, amelynek soraiban még kevesebb a romlás, a bomlasztó fényűzés, a pazarlás és az indifferentizmus. A fŐnemességnél kifogásolja fogyatékos