Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1801.

műveltségét, hogy keveset foglalkozik hasznos dolgokkal és hogy eladósodott. A főispánok is, de az alsóbb nemesség is elhanyagolja tisztét, az ügyeket felületesen intézi, egymás kezébe tologatja, ritkán dolgoz föl valamit alaposan, szereti a frázisokat, nem tiszteli följebbvalóit, sőt a megvásárolbatóság is terjed köztük. A sérelmeket illetőleg megjegyzi, hogy azok részben már orvosolva is vannak. Reischach (júl. 15.) szerint a nádor az ország javának előmozdítására vonatkozólag mindeat kimerített. Megjegyzi azonban, ha Dalmácia Magyarországhoz csatoltatnék, Fiumét vissza kellene csatolni a német tartományokhoz. Kottoiorat (aug. 4.) elérkezettnek tartotta az időt, hogy Magyarországon országgyűlést tartsanak. Ott is, mint mindenütt, jó emberek közt roszszak is vannak, a többség azonban jószellemű és hű a királyhoz. Az a tapasztalat, hogy az ifjúságnál a vallásosság visszafejlődik, áll általalánosságban az összes örökös tartományokra. Ezen már a normális és triviális iskoláknál segíteni kell. A fontos tehát a jó tanterv. A papságnak nagy befolyása volt a népre, de tekintélyének leszállításával e hatás nagyon csökkent. Jó és határozott püspökök szükségesek tehát és minthogy a jövő országgyűlés a legnevezetesebbek közé fog tartozni, még összeülése előtt szükségesnek tartaná olyan prímás kinevezését, „der Ansehen, Anhänglichkeit und Rechtschaffenheit besitzet". Egyetért a nádorral az új plébániák* felállítására. A szemináriumokat a püspökök fölügyelete alá akarja rendelni. Bennök jó papokat csak úgy lehet képezni, ha a theológiai és a filozófiai tanulmányokat is tanítják. Ahol azután jó papság van, misszionáriusokra nincs szükség ; ezt az intézményt mindenfelé meg is szüntették. Többi országaiban az uralkodó a kegyes papokat támogatásban részesítette. Ez szükséges is, hogy noviciusokat kapjanak. Azonban a többi tartományban is csak szűkösen van jó papság. Azt már maga is ismételten ajánlotta, hogy a szerzeteseknek engedjék meg az iskolatartást és azt, hogy noviciusaikat maguk taníthassák. Viszont nincs amellett, hogy 24 éves kor előtt megengedjék a rendi fogadalom letételét, mert ahhoz, hogy valaki egész életére lekösse magát, érett megfontolás kell. A protestáns egyetemet ismételten emlegették, hogy a protestáns ifjúságot ne kelljen külföldi egyetemekre ereszteni, figyelmeztet azonban arra, hogy a külföldi egyetemeken magyar és erdélyi ifjak részére ösztöndíjas helyek állanak fönn. Szükségesnek tartja, hogy az ügyvédek és a díjnokok újabb elszaporodásából származó bajon, segítsenek. — Majd áttér a sérelmekre. Dalmácia egyesítésének ideje Magyarországgal még nem érkezett el. Előbb pontosan meg kell tudni, mi az onnan befolyó jövedelem, mert ha ezt a tartományt Magyarországhoz csatolják, ott a magyar alkotmány lép életbe; minthogy azonban a kincstár nem mondhat le a dalmáciai jövedelmekről, Magyarországnak magára kell vállalnia a kötelezettséget, hogy azokat továbbra is megszerzi. E területet különben inkább a határőrvidékhez tartozónak tekinti. Magyarország talán lemondana róla és átvenne helyette egy kerületet a határőrvidékből. Ajánlja azonban, hogy e kérdést még tartsák függőben. — Vegye azonban elő az országgyűlés a tanulmányi ügyet. Minthogy még vannak olyan rendek, amelyeknek föladata a tanítás, újak visszaállítását nem tartja szükségesnek. Ha az országgyűlésen ezt a kérdést szóba hozzák, mondják meg, hogy papokban és szerzetesekben úgyis hiány van, és hogy a tanításra a meglevő papságot akarják fölhasználni. — A szabad kereskedelem a vámok lefizetési kötelezettsége mellett fönnáll; a vámszabadság viszont addig be nem hozható, míg Magyarország nem viseli ugyanazokat a terheket, mint az osztrák tartományok. A gabonakiviteli tilalmat Török- és Olaszország felé mindjárt meg lehetne szüntetni, de a vámot, ami királyi regale, meg kell fizetni. Közölni kell azonban azt is az országgyűléssel, minthogy a financiák a háború alatt kimerültek, hogy milyen segítséget várnak Magyarországtól. — Az újoncés katonaügyben ki kell kérni Károly főherceg véleményét. — Az adó fölemelése múlhatatlanul szükséges. Az utóbbi időben a lakosság száma külön-