Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1798.

zu verlegenden Cavallerie-Regimentern werden Euer Majestät bereits meine alleruntertbänigste Vorstellung erhalten haben. Bey der vor einjährigen Theurung ist es ohnmoglich mehr, als 10 OavallerieRegimenter vom Lande aus zu verpflegen, um so viel mehr, als die Theurung bis zur heurigen Fechsung immer zunehmen muß. Es ist wirklich eine besondere Gnade der Vorsehung, daß wir heuer keinen sehr strengen Winter haben, da man an den meisten Orten das Vieh bis Ende Xbers auf der Weide gelassen hat, im widrigen Falle wäre der Landmami genöthiget gewesen, sein Vieh fast umsonst wegzugeben, um nur dessen Verpflegung los zu werden. Ich ersterbe übrigens in tiefster Ehrfurcht von Euer Majestät Ofen, den 27ten Jänner 1798. 1 „ ,„..., der aüemiiterthaiugste Diener Joseph Pal. A nádor javaslatára a király febr. 26-án legfelsőbb kézirattal értesítette az udvari haditanácsot, hogy: 1. a magyarországi takarmányhiányra és drágaságra való tekintettel nem küldene több mint 10 lovasezredet az országos ellátás terhére, 2. az országgyűlés által megszavazott, de még hiányzó 6000 újonc állításától elállna. A haditanács e tervekhez márc. 4-én hozzá is járult, jelentve, hogy az 1791-iki dislocatio szerint Magyarországon 52 lovasszázaddal volna több, mint 10 ezred, és hogy a hadifoglyok kiszabadulásával a hiányzó katonai létszám úgyis kiegészítődik. (St. R. 1556/1798.) 64. 1798 jan. 31. Buda. József nádor fölterjeszti Szentiványi tárnokmester véleményét, hogy akik az 1790-iki mozgalomban fölesküdtek, az 1791-ben adott amnesztia miatt azért felelősségre nem vonhatók. Ered. tiszt.: N. titk. lt. Ad polit 1798., 24. sz. A nádor az inszurrekcióra való tekintettel kieszközölte 1797-ben a zemplénmegyei vizsgálat tárgyában hozott legfelsőbb elhatározás kihirdetését. Szentiványinak, akit időközben 1797 okt. 31-én a király tárnokmesterré nevezett ki (St. R. 3365/1797), decemberben ismét el kellett volna mennie Zemplénbe, hogy pótlólag Viraván Tomer radomi írnokot még szembesítse Lehoczky harmincadossal. Ez az út ugyan egyelőre elmaradt a nádor utasítására (St. R. 4219/1797.), de fölelevenítették újra az egész kérdést Szirmay Antal kérvényei. Az egyikben kegyelmet kért, mert az 1791 : XVIII. t.-c. ellenére őt meg sem hallgatták (St. R. 4248/1797.), a másikban meg visszahelyezését a tiszai kerületi tábla elnöki székébe. Utóbb 1798 jan. 8-án a nádorhoz is nyújtott be egy folyamodványt, amelyben magánbosszú művének tulajdonította az ellene emelt vádakat. Bűne tulaj donképen, hogy 1790-ben ő is fölesküdött, de erre az esküre kiterjed az amnesztia; különben ebben is a király iránti hűség vezette és a félelem a parasztlázadástól. Kéri tehát, vegyék figyelembe érdemeit, hogy még III. Károly idejében könyvet írt: „Opus notabile codicis de dilectis", és hogy résztvett a moriamur-