Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1798.

jelenetben |N. titk. lt. Ad polit. 1798., 8. sz.). Hasonló kérvényt adott be már előbb Orczy br. főispán is, követelve meghallgatását. (U.-ott. Ad polit. 1797., 12. sz.) Amikor az államtanács az év fordulóján a fenti két kérvénnyel foglalkozott, ott ismét fölmerült a kérdés, hogy lehet-e az állami alkalmazottakat minden további nélkül elbocsátani ? és az államtanácsosok (Vogl, Eger, Zinzendorf, Kollowrat) még erélyesebben foglaltak állást amellett, hogy a vádlottat kihallgatás nélkül nem lehet elmarasztalni. Vogl pedig azt is hangoztatta, hogy az 1790-iki bűnökért már nem lehet a vádlottat büntetni. Még be sem fejeződött az ügy államtanácsi tárgyalása, amely 1798 január végéig húzódott el, amikor jan. 5-én Pálffy Károly gr. kancellár Szentiványi újabb zempléni kiküldése kapcsán értesítette a nádort, hogy a király a zempléni ügyben, a fölkelés feloszlása után megszűnvén a hozott határozat közzététele felfüggesztésének oka, tőle előterjesztést vár. (U.-ott Ad polit. 1798., 6. sz.) A nádor erre jan. 26-iki fölterjesztésében újabb kihallgatást javasolt. (U.-ott. Ad polit. 1798., 19. sz.) Másnap Szentiványi tárnokmester egy fölterjesztést szerkesztett a királyhoz és adott át a nádornak, amelyben figyelmeztette a veszedelmes következményekre, amelyek abból származhatnának, ha a király az 1791-iki amnesztia érvényét az 1790-iki eskükkel szemben nem ismémé el. (U.-ott Ad polit. 1798., 14. sz.) Ezt terjesztette fel a nádor az itt közölt kísérő irattal: Sacratissima Caesarea et Regia Apostolica Majestas, Domine Domine Clementissime! Tavernicorum regalium magister Franciscus Szent-Iványi hic advolutam humillimam remonstrationem suam ad Majestatem Vestram Sacratissimam directam ea cum petitioné mihi exhibuit, ut illám altefatae Majestati Vestrae Sacratissimae substernere velim. In hac sua remonstratione deciarat praefatus travernicorum regalium magister se ex bomagiali sua erga Majestatem Vestram Sacratissimam fide ac subditali devotione circa illud punctum altissimae resolutionis regiae, quoad investigationem in comitatu Zempliniensi per ipsum peractam 7

a mensis 8bris anni recenter evoluti editae, bumillimam suam reflexionem detegendam babere, ubi altissimo nomine regis declaratur, factum conjurationis et subscriptionis 15. Junii 1790. attentatae, et sub censuram arti[culi] 7. 1715. cadentis ad classem casuum &ub comitiis anni 1791. amnyistiatorum referri baud posse; praevidere se ac praemetuere, quantam in animis regnicolarum sensationem publicatio hujus puncti generatura sit; indubie enim eadem occasione adfutura esse generáli congregationi sedique restauratoriae complurium regni comitatuum, sed praesertim vicinorum commembra comitatibus suis relatura, ea quae publicari et agi observaverint, nec inde aliud exspectari posse, qnam ut diversae regni jurisdictiones minus gratas Majestati Vestrae Sagratissimae repraesentationes mittant, cum per Benignam Resolutionem Regiam ea decretorie superata haberi arbitrentur, quae a discussione et decisione judicii pendere credebant. Humillimam hanc suam reflexionem unice ex debita fidelitate, zelo et studio, quo in conservationem nominis et dignitatis regiae,