Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

A bizalmatlanság újabb fölszítása

ügyben, mint alattvalóét, mint szolgáét és mint testvérét semmikép sem helyeselhetem. Az első levél után azt reméltem, hogy a történtet első felhevülésedben és fájdalmadban tetted. Hogy hihessem ezt a második levél után, amelyet bizonyos idővel az első után írtál? Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy határozottan megmondjam neked: számítok rá, hogy még éretten megfontolod, hogy a továbbiakban mit szándékozol cselekedni, és ha azután is megmaradsz elhatározásodnál, hogy tisztedet leteszed, ezt olyan módon fogod tenni, amely megfelel kötelességeidnek velem és az állammal szemben. Egyébként beadványodra (Note) megkapod elhatározásomat, amelyet bizalmas kézzel Írattam, hogy a dolog időnek előtte ne jusson nyilvánosságra. Ebből meg fogod érteni akaratomat."

128 Néhány nap múlva a nádor Bécsben volt s az ügy személyes kimagyarázással ért véget. A hír azonban hamar elterjedt. A kinevezés és visszavonása, a nádorhoz intézett hivatalos leirat hivatalos úton ment és titokban nem maradhatott, sőt igen nagy hullámokat vert. Wolfskehl báró, aki Nagyváradon kémlelte akkor a hangulatot, onnan azt jelentette augusztus 11-én, hogy az eset általában fájdalmas hatást váltott ki, és hogy Almásy viszahelyezését a nádor ós az ország megsértésének tekintik. „Azzal vádolják — írta —, hogy a köztiszteletben álló nádort az udvar előtt szégyenletesen megrágalmazta, hogy ő Bonaparte bécsi tartózkodása idején azon munkálkodott, hogy magának szerezze meg Magyarország trónját, ámbár a főherceg éppen abban az időben a legnagyobb odaadást tanúsította az uralkodó iránt, valamint a legtisztább szeretetet sorsverte bátyja iránt, és mégis ezt a rágalmazót (így nevezik őt) még nagyobb kitüntetéssel és keggyel alkalmazták a kancelláriánál, ami általános elkeseredést okoz." Sumeraw rendőrminiszter is már augusztus 3-án azt jelentette a császárnak, hogy még császárhű gondolkodású, tekintélyes német alattvalók körében is sajnálkozást keltett az ügy, és hogy ők is kedvezőtlen hatását várják az országgyűlésre.

129 A nádor helyzete nehéz volt. Ha elhagyja magas pozícióját, maga rombolta volna le mindazt, amit tizenegy éven át annyi 128 Iratok, II. 569. 1. 129 U. ott. Domanovszky Sándor: József nádor élete II. 4