Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

A rosszul sikerült közvetítés után a nádor még szeptember 25-én konferenciát hívott össze magához, amelyben a rendeket a másnapi ülésre elő akarta készíteni. Beszámolója azonban nem keltett jó hatást. A rendek meg nem változtatható biztosítókot akartak, ós egyesek azt az aggodalmukat is kifejezték, hogy a kancellária az országgyűlés végén a koncertációnál olyan változtatásokat fog eszközölni a hozandó törvénycikken, amellyel azt lényegéből kiforgatja, A főrendek, akik Vay mérsékeltebb irányát követték, sőt Vay harci kedvét is mérsékelték — ámbár lényegében és érzésben helyeselték célkitűzéseit —, mindent elkövettek, hogy a rendek izgalmát csillapítsák. A 26-i ülésen tehát nem volt hozzászólás a legfelsőbb kézirathoz,

68 de azt hangos nemtetszéssel kísérték. 27-én ismét konferenciában vitatták meg a teendőket. A király állásfoglalása a pénzkibocsátás jogát illetőleg olyan félreérthetetlenül világos és határozott volt, hogy a rendek, akik bíztak benne, hogy ellenőrzésüket a pénzügyre ki fogják terjeszteni, semmikép sem akartak ebbe a fordulatba belenyugodni. Új föliratot szerkesztettek tehát, amely Dessewffy József fogalmazásában igen kemény volt.

69 A 28-i és 30-i ülések folyamán kitűnt, hogy föltétlenül ragaszkodnak szándékukhoz, Vaynak mindössze kisebb jelentőségű változtatást sikerült elérnie. A felső tábla ugyan kétszer is visszaküldte a rendek üzenetét, de az alsó tábla ragaszkodott a kerületi ülésben megállapított kifejezésekhez és még a nádor változtatási indítványához sem járult hozzá.

70 Így készült el a szeptember 30-i felirat, amely a felségjogok kérdését feszegette és azt az elvet hangoztatta, hogy alkotmányos országban a felségjogoknak törvényben kell gyökerezniük. Régi törvénycikkekkel bizonyították, hogy a pénz kérdésébe a rendek tényleg befolytak. Erre alapították tiltakozásukat és ezzel indokolták, hogy a nádort közvetítésre fölkérték. A nyert válaszból azonban fájdalommal látják, hogy nem a pénzügyről, hanem csak a hozott pénzügyi intézkedés fenntartásáról és következményeiről akarnak velük tárgyalni. Engedelmességük és tiszteletük tehát — mert meg vannak győződve, hogy a király csak abban a hitben járulhatott 08 Diarium 1811., 95—96. 1. 09 Wertheimer: Az 1811112. országgyűlés, 86—87. 1. 70 Diarium 1811., 96-418. 1.; Acta 1811., 37—40, 1.