Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

felségjogait máris megengedhetetlenül csorbították és még tovább is meg akarják szorítani, hogy nem szabad engedékeny­séget tanúsítani, mert csak akkor fognak eredményt elérni, ha hajthatatlan keménységet szegeznek szembe a rendekkel és semmiben sem engednek; hogy a magyar alkotmány nem is való az új időkbe, azt az osztrákhoz kell hasonlóvá tenni, s ha e tekintetben ellenszegüléssel találkoznak, erőszakosan kell végre­hajtani ezt az egyenlősítést. 25 Wallis nagyon jól ismerhette Ferenc határozatlanságát s a maga részéről mindig úgy tudta beállítani a kérdéseket, hogy Ferenc kénytelen volt a javasolt rezolúciót elfogadni. Sőt, ha a tárgyalások folyamán véleményé­vel szemben aggály merült föl, akkor is el tudta fogadtatni a saját álláspontját, mint pl. a konferencián az országgyűlés által kiküldendő, országgyűlések közötti bizottság gondolatát, a kon­ferencia ellenére az államadósságból átveendő 100 milliós ösz­szeget, vagy az elfogadott magyar úzussal szemben a financiák németül történő előterjesztését. Az egész ügy folyamán a csá­szár csak kétszer csúszott ki Wallis akaratának kényszerítő súlya alól, a skála kérdésében és a németnyelvű előadványnál, ahol azonban kompromisszumra törekvése elég szánalmas ala­kot öltött. Tökéletes visszatérés volt ez a wallisi állásfoglalás II. József abszolutisztikus elvéhez, hogy „a nagy dolgokat egy csapással kell megvalósítani.. . Legjobb a közönséget egyszerre tájékoztatni szándékainkról és ha megtörtónt az elhatarozás, semmi ellenvetésre nem hallgatni ós rendületlenül kitartani annak végrehajtásában, amit jónak találtunk. Mindazok, akik csak a részleteket látják, nem tudnak hozzászólani és ne is szól­janak hozzá". 26 A személyes kormányzat azonban Ferenc csá­szár mellett tanácsosai kezébe csúszott át. 25 Wallisnak mindon előadványa ebből az időből tele van ilyen fejtege­tésekkel és kijelentésekkel. Az 1811. és 1812. évek kabineti aktái mindig ezt visszhangozták. 26 1795-i emlékiratában Ausztria kormányzásáról. „II faut faire les grandes choses tout d'un coup. ... Il vaut mieux instruire le public de ses intentions à la fois, et après l'avoir décidé, n'écouter rien contre et persister inviolablement dans l'exécution de ce qu'on aura trouvé bon. Tous ceux, qui n'en voient que des parties, ne peuvent et ne doivent pas en raisonner." A. Arneth: Maria Theresia und Joseph IL, III. 360. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom