Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

412 az 1811—12, évi országgyűlés. Ferenc akaratgyengeségét Magyarországon is jól ismerték, ami csak fölfokozta az elégületlenséget és azt tanácsosai ellen élezte ki. Amióta még 1810 őszén eldöntötték, hogy a financiális reform kapcsán össze kell hívni az országgyűlést, megfigyelőket küldtek a különböző vidékekre, hogy a lakosság mentalitásáról tudomást szerezzenek, s a kiküldöttek megkíséreljék azt az udvarnak tetsző irányba terelni. Az így beérkezett sok jelentéktelen, hol oláh lázadásról,

27 hol hasonló nyugtalanságokról szóló hírek

28 mellett, kiemelést érdemel a belga Leursnek, aki ólesszemű ós jó tollú konfidens volt, egy jelentése, amelyben megkísérelte, hogy fölvázolja a magyar gondolkodás nevezetesebb bűneit, a legkülönbözőbb véleményeket állítva egymás mellé, hogy mentől több pontot sorolhasson föl. Hager báró rendőrségi alelnök nagy fontosságot tulajdonított ennek a jelentésnek és Baldacci is bizonyos kéjjel terjesztette azt az uralkodó elé. Február közepe volt, minekutána a pátens ügyében a döntés már megtörtént, de szövege még nem volt aláírva, amikor tehát néhány beavatotton kívül még a devalvációról senki sem tudott, legfeljebb sejtések alakjában kezdtek kósza hírek keringeni, amelyek azonban Magyarországra még nem jutottak el. A bécsi béke után Magyarországnak volt elég oka a panaszra, tengerpartjának elvesztése, ezzel külkereskedelmi kapcsolatainak megszűnése, újabb korlátozások a kivitel terén, a pénz értékének rohamos esése s a különböző tervek, hogy Magyarországtól hogyan lehetne ingyen terményeket vagy nemesércének beszolgáltatását elérni, sok izgalmat okoztak. Leurs csupa hideg gúnyról ós közömbös csúfolódásról számolt be, és hogy minden eseményt félremagyaráznak; arról, hogy a sorozatos szerencsétlenségekért Ferencet saját személyében vádolják, őt okolják az ország kultúrájának elmaradásáért, amiért nincsenek kulturális intézeteik, ámbár a hozzájuk szükséges pénzt szívesen összeadnák. Olyan nyilatkozatokat jelentett, amelyek szerint készségesen adnának 500 milliót az államadósság törlesztésére, ha ennek fejében a nádor ós a nemzet ellen27 St. Conf. 1811: 154., 158., 160., 161., 168., 173., 175., 177., 182., 195., 201., 209., 221., 231. és 248. 28 Kab. A. 1811: 1076., 1003. és 1007.