Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1811-12. évi országgyűlés
kivitel megszorítását ós előmozdítanák azt a régi törekvésüket, hogy a bányaművelésre befolyást nyerjenek. Semmikép sem volt hajlandó eltekinteni attól, hogy a kontribuens kímélésének hangoztatásával kapcsolatban megemlítsék, hogy azt a nemességnek és főpapságnak kellene magára vállalnia. Ahhoz is ragaszkodott, hogy a 100 millió átvételét a király nevében kérjék és az évi adó emelésének összegét is számszerűen meghatározzák. A legfelsőbb elhatározásban tehát a király kijelentette: „Kamaraelnököm munkálata, amelyet Kedvességeddel úgyis közölni fogok, higgadtan és illendően lesz megfogalmazva, de oly módon, hogy abból királyi jogaimnak sérelme ne támadjon és világosan kitűnjék, hogy a benne foglalt pontok ós a megjelölt öszeziegek csak olyanok, amelyeket Magyarországtól, mint föltétlenül szükségeseket kívánnak, amelyeket tehát határozottan elvárok és reájuk biztosan számítok." Zavarba hozta azonban Ferencet Wallisnak az az óhajtása, hogy erőltette ennek az előadványnak német nyelven szerkesztését, mert a pénzügyi igazgatás nyelve a német, mert nem a magyar pénzügyekről van szó, hanem a monarchiáéról, és mert a mellékletek úgyis németek. Ferenc Wallisnak ezt a kívánságát is teljesítette, de hozzáfűzte, hogy még egy elaborátumot kell készíteni latinul, amelyet az országgyűlés plénuma elé lehessen terjeszteni. Azért kell latinul szerkeszteni, hogy a fordítás révén ne csússzék be valami félreértés. 23 Természetes, hogy amikor a nádor megkapta a német elaborátumot, annak latinra fordítását kérte. Ferenc a lefordítást el is rendelte, de a latin szöveget a „német eredetiekkel" együtt küldte meg a nádornak, azzal az utasítással: „jedoch will Ich, dass die deutschen Originalien bei der Deputazion abgelesen werden sollen". 24 Ezzel lezárultak az országgyűlés előkészületei, amelyeit elmaradhatatlan kísérő zenéje elejétől végig egy bizonyos Magyarországhoz címzett fenyegető hang volt. Amióta Wallis a királyt azzal nyerte meg financiális tervének, hogy annak terheit elsősorban Magyarországnak kell viselnie, minden fontosabb előterjesztésének ez volt a refrénje: a király figyelmeztetése, hogy 23 Kab. A. 1142/1811., Iratok, IV. 116. sz. 24 Iratok, IV. 118. sz.
