Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

liós hozzájárulást. A második pont évi 10 milliós tételét a konferencia 12 millióra emelte, de ennek ellenében elejtette a harmadik pontot a tartalékpénztárról. Az újoncozás kérdését törölték, minthogy a magyar csapatok létszáma teljes volt ós szükség esetén toborzással is lehetett újoncozni. A várak építésénél Zichy ismertette a főpapság által e célra fizetett fortifikatópiumot, amelyet új betöltések alkalmával emelni is lehet, és tekintettel a már tervbe vett jelentékeny anyagi megterhelésekre, Erdődy hozzászólása után ezt a pontot el is ejtették. Űj honvédelmi rendszer megalkotását ugyan fontosnak ismerték el, de nem tartották sürgősnek. Legnehezebb a rendi választmány kérdése volt. Elismerték, hogy ez az állam szempontjából a legfontosabb. Erdődy kancellár azonban nem tartotta keresztülvihetőnek, Wallis viszont erősen kardoskodott mellette. Erre, minthogy az uralkodó, tudomásuk szerint, el volt határozva azt keresztülvinni, úgy döntöttek, hogy az úgysem hozható elő az országgyűlés elején, hogy sok körültekintést és előkészítést kíván meg, és ezért még arra is megkérték a királyt, hogy ezt a pontot ne hozza elő azon a konferencián, amelyet a nádor bevonásával szándékozik tartani. A legfelsőbb elhatározás tervezetét e szerint is fogalmazták, de Ferenc azt ez alkalommal erélyesen átjavította. Alapjában véve hozzájárult a tartalókpénztár ós az újoncmegajánlás elhagyásához, ós hogy a várépítés nem hozandó szóba a nádor részvételével összeülő konferencián, de erre utóbb mégis vissza akart térni. Legfeltűnőbb az volt, hogy az első pontnál a fogalmazványban a 86 millió számszerű említése helyett csak az állt: „azon föltételekkel, amelyekkel a konferencia elfogadta", de Ferenc e kikötések mellett is kitette a konferenciában leszavazott 100 milliós összeget. Ez bizonyára Wallis személyes beavatkozására történt, aki már a fogalmazványba is azért nem vette be a 86 milliós tételt, hogy ezt a változtatást könnyebben keresztülvigye. Érdekes az utolsó, a rendi választmányról szóló pont sorsa is. Wallis már június 22-i elaborátumában hivatkozott rá, hogy ennek keresztülvitelére a király el van határozva, tehát már előbb szóbelileg rá kellett vennie Ferencet. A konferencia tulajdonkénen ezen az alapon járult hozzá e pont-