Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

hitelművelet kapcsán is, tudni sem akarnak. Ismertette álláspontjukat, mely szerint a monarchiára is nagy előnynek tartják, hogy a magyar államvagyon (ma nemzeti vagyonnak mondanók) sem papírpénzzel, sem kamatozó adóssággal nincs megterhelve, s így szükség esetén segítséget nyújthat. Azt fejtegette tehát, hogy a papírpénz egy részének átvétele helyett a meghozandó áldozatot úgy kell beállítani, mint hozzájárulást a papírpénzben fekvő magánvagyon biztosítására és az ország gazdasági erőinek fönntartására. Ezt legjobban nemzeti bank vagy fundus publicus alakjában tartotta elfogadhatónak, amely ezen a pénzügyi feladaton kívül vállalkozásokkal is foglalkozhatnék. Különösen aláhúzta azonban, hogy minden áldozat könnyebben volna megoldható, ha a megoldás módját s az intézkedést a rendeknek engednék át, s nem kérnének mindjárt állandó terhet, hanem azt egyelőre csak két-három esztendőre kívánnák megszavaztatni; hogy általában minden kormánykezdemény ezóssel szemben nagy a bizalmatlanság s az a rendek készségét csak gátolná ós mennyiségileg is megszorítaná. Ez a tudat vitte tulajdonképen rá a nádort arra a lépésre, hogy a februári pátensről elmondja nézeteit ós ezzel kapcsolatban a maga véleményét is kifejtse, konkrét javaslatokkal állva elő. Szerényen előrebocsátotta, hogy tulajdonkópeni szakismeret nélkül ós a nélkül, hogy a számbeli adatok rendelkezésére állanának, nem fogott volna bele ebbe a kísérletbe, ha a közjó azt kötelességévé nem tenné. Nyiltan bevallotta, hogy véleménye szerint a devalváció nem sikerült, az árak rohamosan emelkednek, az elégületlenség és a zavar csak nő, s ez késztette, hogy maga is foglalkozzék a kérdéssel. A papírpénzzel szemben a hangulat sohasem volt olyan éles, mint a pátens közzététele óta. Sietett azonban kijelenteni azt is, hogy a papírpénz kiküszöbölésót nem tartja lehetségesnek, mert az a forgalomra mért olyan csapás volna, amely csak szegénységet ós hanyatlást idézne föl. Különösen nem tartaná lehetségesnek Európa adott helyzetében, amikor a tengeri forgalom szünetelése minden idegen pénzt elvon a kontinenstől. Ha Ausztria gazdag is bányákban, aranya ós ezüstje külföldre vándorolt, s az itthonievőnek előcsalására sincs mód, sőt ha elő is bújna, nincs oly mennyiség-