Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

A NÁDOR JÚN. 17-1 JAVASLATA. 399 ben, hogy a belső forgalomra elegendő volna. Az áttérés a nemesércre Magyarországon is csak áresést okozna és megállítaná a kultúra haladását. Wallis reformjában azt tartotta jónak, hogy a polgárok vagyonának jelentéktelen megterhelésével csökkentette a bankókat, de bevallotta, hogy a tapasztalatok után az a meggyőződése, hogy az olyan papírpénz, amely nem váltható át nemesércre, megszűnik pénz lenni. Félt, hogy a forgalomban maradt 212 millió Einlösungssehein nem realizálható, s ezért újabb csökkentésre gondolt, hogy a fennmaradó összeg fedezése ne ütközzék akadályokba. Úgy számította, hogy a régi 100 és 500 frtos bankók körülbelül a fennmaradó összegnek felét teszik ki; ezt 100 millióba vette s azt a gondolatot vetette föl, hogy e nagy címleteket kötvényekre kellene kicserélni, amelyek 2% kamatozás mellett 25 év alatt kerülnének kifizetésre évente négymilliónyi mennyiségben. A pénz így lecsökkenne 112 millióra. Ez a csökkentés osak a legnagyobb címletek tulajdonosait érné, akik legkönnyebben nélkülözhetik a bővebb fizetési eszközt, ámbár a kötvényeket el is lehetne adni. A redukált papírpénz ugyan bizonyos zavart okozna a forgalomban, de ezt átmenetileg a nádor, aki az infláció túlhajtott fényűzését ós spekulációját nem szívesen látta, morális szempontból nem tartotta károsnak. Minthogy a lecsökkent összeggel szemben az állam elvi bevételei 61 milliót tettek ki, s ezt az állam konvenciós pénzértékben adta ki és fogadta el, maradt még fedezendő 51,160.000 frt, amihez még az állami bevétel harmadrészét hozzácsapva, a fedezendő összeget 73,160.000 frt-ban állapította meg. A realizálásra a papírpénz egyötödét véve föl (14,632.000 frt), az évi kamatokra — beleértve 6 milliót a tőketörlesztésre is — 20,632.000 frtot számított. Ennek előteremtésében mindenekelőtt az arany- és ezüstbányászat jövedelmét vette számításba 4 millióval, évi 1 milliót remélt szerezni kevósbbé szükséges egyházi és kamarai birtokok eladásából, úgyhogy a tartományok szolgáltatására maradt volna évi 15,632.000 frt. Gondolt az arany- ós ezüstnemű kötelező beszolgáltatására, amelyet a beszolgáltatok vert pénz alakjában kaptak volna vissza a verési díj felszámításával. Gondolt a pénzláb fölemelésére és kónyszerkölcsönre. Fejtegetéseiben a hangsúly