Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1811-12. évi országgyűlés
gel, hogy pénzügyi művelete révén az uralkodót még fokozottabb mértékben befolyásolta. A meghívó leveleknél is Wallis diktálta a megszorításokat, amelyeket a király ezekbe be kívánt foglalni. De a nádor most már nem is csak az alkotmányosság síkján, hanem a pénzügyi intézkedések konkrétumával kapcsolatban is szembekerült veszedelmes ellenfelével. A pátens közzététele óta háborgó megyék egyre-másra intézték a királyhoz tiltakozó fölirataikat, ós Hager báró nagy buzgalommal igyekezett ezek kapcsán törvényhatóságokat és egyeseket is „rossz szellemük" miatt befeketíteini. A legkiiólezettebben ez Nyitra megyével szemben történt. Nyitra megtagadta a pátens kihirdetését és törvénytelennek nyilvánította azt, föliratban tiltakozott ellene, amire Erdődy kancellár — különben a megye főispánja — kancelláriai leirattal újabb gyűlés összehívását rendelte el a kihirdetés foganatosítására. Az új megyegyűlés azonban Szerdahelyi alispán kezdeményezésére fiskális akció terhe alatt eltiltotta a megye tisztikarát az elrendelt kihirdetéstől és ismét föliratban tiltakozott. Ezért Bécsben szigorú megtorlást kívántak, a gyűlés jegyzőkönyvének kitépését és egy küldöttség Bécsbe menesztését ad audiendum verbum regium. A nádor.is a szigorú fellépés mellett volt, mert attól tartott, hogy Bars megye utánozni fogja a példát, és ez más megyékre is hatással lehet, de formában enyhébb megtorlást ajánlott, mert hibáztatta a kancelláriát, hogy a saját nevében intézkedett a királyhoz küldött felirat tárgyában, és mert kisgyűléssel akarta megváltoztatni a közgyűlés határozatát. A dorgáló leirattal Erdődy kancellárt szerette volna leküldeni a megyéhez. Ezzel szemben Bécsből Esterházy József grófot küldték Nyitrára és ragaszkodtak a vizsgálathoz, amelyet az ülés tárgyában elrendeltek. 0 Hasonló esete volt Pest megyének is, szintén a kancelláriával szemben, amely hatásköri összeütközésbe került a helytartótanáccsal közvetlenül a megyékhez küldött leirataival, amelyekről a helytartótanácsot nem is értesítette. A nádor ez esetben is a megtorlás mellett volt, de megint enyhébb formában, mert a megye az illetlen hangot kormányhatósággal szemben használta, s a nádor nem tartotta helyénvalónak, hogy ilyen esetben is ugyanolyan szigorral járjanak eb Iratok, IV. 101., 102, és 103. sz.
