Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Alkotmányreform és pénzügyi válság
alapnélküli. 1 '" S amint a nádor december 26-i fölterjesztéséből látható, ő /nem volt hajlandó félrevonulni, de nem volt hajlandó a bécsi törekvéseket sem feltétel nélkül kiszolgálni. Király és nádor nyilt véleményeltérése akkor még csak arra vonatkozott, hogy a pénzügy mellett szóba jöhetnek-e az országgyűléseken közigazgatási vagy igazságszolgáltatási reformok is, nehezebbé vált azonban mindkel tőjükre nézve a helyzet, amikor magáról a pénzügyi kérdés lényegéről és módjáról kellett dönteni. Decemberre már olyan fokot ért el a zavar, különösen a fizetési eszközök hiánya miatt, hogy a bécsi nagykereskedők külföldi kötelezettségeik teljesítésére 2 milliós segítséget kértek az államtól, a polgári kereskedőtestületek pedig a belső forgalom lebonyolítására 900.000 frt hitelt, vagy 1811 októberéig tartó, a testület tagjai részére szóló moratóriumot. Ezeket a kívánságokat Wallis elutasította s a fennforgó nehézségek elhárítására 1811. október l-ig terjedő általános — tehát nemcsak a kereskedőkre kiterjedő — moratóriumot rendelt el. 9T Akkor konferencián tárgyalták tervezetét a már 1060 millió forintra emelkedett papírpénz fokozatos bevonására. O'Donnellel szemben nem külföldi hitelre és nemcsak lassan törleszthető vagyondézsmára ós az egyházi vagyon bevonására alapította volna a forgalomba kerülő új papírpénz fedezetét. Az új papírpénzt — az Einlö&ungschein—váltóoódula nevet ő is fenntartotta — egyedüli valutának tette meg, ezt Wiener Wáhrungnak nevezte s a régi papír- és rézpénzt nóvórtekének ötödében kívánta átváltani oly módon, hogy ez az átváltás 1812. január 31-ig bonyolíttassék le. 98 Ez persze ötödrészre való devalválás volt, ami Ferenc császárt ismét gondolkodóba ejtette, s a döntést egy időre ismét elodázta. A konferencia után megint megindult a harc Wallis, Zichy, Baldacci és Barbier kamarai alelnök javaslatai körül. Barbier új javaslattal állt elő, majd Baldacci, hogy idegen • 98 Kab. A. különösen 1900/1810., továbbá u. ott 1810:2120., 2144., 2159., 2166. és 2168. 97 Hoffmaim: Die Devalvierung im Jahre 1811. 74—79. 1.; Stiassny id. mii, 45—46. 1.; Kraft: Die Finanzreform, 34. 1. 9S Hoffmaim: Die Devalvierung im Jahre 1811. 23—43. 1.
