Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Alkotmányreform és pénzügyi válság
pénzt szerezhessen a pénzügyi müvelet megalapozására, többek közt azzal egészítette ki javaslatát, hogy adják el a wieliczkai sóbányákat a szász királynak, 1 ' 11 végre Zichy nyújtott be újabb emlékiratot 1811. január 2-án, amelyre Wallis már két nap múlva megadta a választ. 1811. január vége lett tehát, mire a döntés a Wallis-féle tervezet értelmében megtörtént. Wallis tökéletesen szakított azzal a rendszerrel, amelyet O'Donneltől örökölt. Abban a tervezetben, amelyet Ferenc császárnak 1811 elején bemutatott, hangoztatta, hogy a monarchia nem kereskedő, hanem mezőgazdasági ország, ahol tehát különös tekintettel kell lenni a földbirtok fönntartására. Azt a terhet viszont, amelyet O'Donnel a földbirtokra akart hárítani, sokkal súlyosabbnak tartotta, semhogy alatta össze ne roskadjon. O'Donnel a földbirtok becslésénél annak értékét bankóban a konvenciós pénz hatszorosára tette. Wallis szerint ez olyan megterhelést jelentett volna, amely a tizedrésznól is nagyobb értéket vont volna el tőle. De nem várta az ingatlan vagyon utáni dézsmától azt a segítséget sem, amely megoldhatta volna a kérdést. A számítás ugyan 598 milliót hozott ki, de tekintettel arra, hogy az állami és az alapítványi vagyon nem fizette volna, Wallis ettől a vagyondézsmától 400 milliónál többet nem várt. Tételének megvédésére különösen azok ellen a tervek ellen kellett fordulnia, amelyeket a kereskedelmi körök hoztak forgalomba ós amelyekkel végeredményben csak a saját érd ekeiket védték ós az az siót őrök malmára hajtották volna a vizet, valamint az ellen a gondolat ellen, hogy az adók, vámok ós illetékek a kurzus szerint legyenek fizetendők. A hibát közvetlen elődei nyomán ő — mai tudományos kifejezéssel élve — a kvantitáselmélet szerint kívánta megoldani. Minthogy hitelművelettel alapos megoldásról szó sem lehetett ós ércpénzt sem lehetett előteremteni, sőt erre a kontinentális zárlat miatt egész Európában csak mindig rosszabbodott a kilátás, másrészről, mert meggyőződése szerint az ércpénzeloszlás mindig Magyarországnak kedvezett, ahol a kormányzatnak kötött keze volt, a papírpénz fenntartásával, de mennyiségének csökkentésével akarta az orvoslást keresztül99 Hoffmann: Die Devahierung im Jahre 1811. 55. és 66—74. 1., Kraft: Die Finanzreform, 53. 1.
