Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1809. évi hadjárat
nem pártolta ós továbbra is megmaradt a mellett az álláspontja mellett, hogy azt tiszti ós altisztképző intézménnyé kellene fejleszteni ós az inszurrekcióval szorosabb kapcsolatba hozni. 312 Az a tárgy azonban, amely ezekben a napokban a legfőbb fejtörést okozta, a pénzügyi kérdés volt. Hadisarokónt a következő hónapokban havi 5 millió livres-t kellett Franciaországnak fizetni s a vesztett háború után a már amúgy is hitelét vesztett papírpénz katasztrofálisan zuhant tovább. kSzóba került tehát, hogy a papság minden egyházi ezüsttárgyat, a magánosok — az evőeszközöket, csattokat ós gombokat kivéve — minden ezüstjüket szolgáltassák be a pénzverőkbe. Különösen nagy reményeket fűztek ahhoz a segítséghez, amelyet Magyarország részéről vártak. A király már október 21-én fölszólította a nádort, tegyen javaslatot, mit lehetne várni Magyarországtól? Utalt e kéziratban arra, hogy az állami jövedelmek s az, amivel ő ezekhez hozzájárulhat, nem elégségesek, hogy alattvalói kénytelenek lesznek meggyőződni, hogy nemcsak az uralkodó ós a haza iránti hűség, hanem saját érdekük is parancsolólag nagy áldozatra kötelezi őket, ha az államot ós magukat nagyobb bajnak kitenni nem akarják, mert a hadisarc fizetési terminusainak be nem tartása megújítaná a hadi állapotot, amelynek elhárításáért már annyi áldozatot hoztak. A nádor tehát sorra vette a lehetőségeket. Rendkívüli adót vagy rendi kölcsönt csak az országgyűlés szavazhatna meg, amelynek tartását azonban mindaddig, míg atyai gondoskodása a sebeket nem enyhíti, nem ajánlott. Olyan pénzügyi művelet mellett volt tehát, amelybe Magyarország csak közvetve volna bevonva. Ilyennek tekintette pl. a magyar kamarajószágokra felvett hitelt. Ezek eladását konvenciós pénzért viszont nem javasolta. Az ezüst rekvirálása sem lehetséges; föl lehetne azonban szólítani a főpapságot, hogy egyházi kincseiket ugyanolyan föltételek alatt, ahogy azokat Ausztriában elrekvirálják, szolgáltassák be. Minthogy azonban ilyen beszolgáltatások az utóbbi időben ismételten voltak ós a prímás ilyet az utolsó évben is végrehajtott, ettől az eszköztől nem sokat várt. A magánosokat is föl lehetne szólítani hasonló beszolgáltatásra, de a pénz elértéktelenedése mellett nem tartotta valószínűnek, 312 U. ott, Iratok, III. 875—877., 886. és 889. 1.; Iratok, IV. 40. sz.