Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1809. évi hadjárat
hogy ily bizonytalan időkben az emberek megváljanak utolsó tartalékaiktól. Különösen nem hitt abban, hogy ezeket bankókórt átadják. 313 Október 31-én azután megjelent nála Erdődy József gróf kancellár ós egy kölosönjavaslatot terjesztett eléje,, amely szerint a nagybirtokosok birtokaikra hitelt vennének föl s az ez alapon beszolgáltatott pénzért részvényeket kapnának. A nádor erre vonatkozólag előbb bécsi bankárokat akart megkérdezni és Tatára bizottságot hívott össze az ország főméltóságaiból, akik november 4-én tárgyaltak erről a kérdésről. Az állásfoglalás a nádor korábbi véleményének felelt meg és végeredményben csak arra vezetett, hogy a főpapságot ós a főispánok révén a magánosokat is ugyanazon föltételek mellett, amint Ausztriában történt, az ezüst beszolgáltatására fölhívták. 314 A nádor ugyan belátta, hogy Magyarországnak a pénzügyi válság megoldásához tekintélyes segítséggel kell hozzájárulnia, de hogy ez milyen formában történhetnék, arról még nem volt kialakult véleménye. December 12-én este 6 órakor majdnem 6 hónapi távoliét után a nádor visszaérkezett Budára és lezárta a hadjárat alatt vezetett naplót. Ez sokszor csak távirati rövidséggel, jelszavakkal jelezte, hogy ott mit akarna kifejteni. Most azt írta be: „Allgemeine Betrachtungen über die grossen Anstrengungen des Landes, ihrer Folgen und Nutzen, über den wenig Dank dafür." Ismét egy nagy élmény volt mögötte, amely reá nézve sokkal szerencsésebben folyt le, mint az 1805-i, végeredményben azonban most sem hozta meg az elismerést. A „szép országgyűlés" gyümölcseit a szűkkeblűség és a rosszakarat elhervasztották. A felszerelési hiányok talán nem voltak annyira kiáltóak, mint 1805-ben, de mégis olyanok, hogy nagy részüket 6 hónap alatt sem sikerült pótolni. A 'kiképzés kérdése megoldatlan maradt; amikor kellett, a harcba csak teljesen gyakorlatlan alakulatokat lehetett állítani. A monarchia lovasságának igen jelentékeny részét az inszurrekció adta, s ha vezetői fájó szívvel eresztették szélnek ós az volt az érzésük, hogy nem lehet újra összehozni, 313 U. ott, Iratok, III. 773—776. és 779. 1.; Iratok, IV. 31. sz. 314 U. ott, Iratok, III. 794., 803-805., 807—808. 1.; Iratok, IV. 35.. 41. és 44. s v z. Pomariovszky Sándor: József nádor élete II. 20
