Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

Zichy Károly gróf ,,Armeeminister"-nek nem engedték meg, hogy Tatára jöjjön, mert nem volt háborús párti.

244 Liechtenstein hírei, amelyeket Bécsből hozott, nagy megdöbbenést keltettek. Napóleon követelései, hogy 3 millió lakost, Galíciát, a tengerpartot és a kikötőket adják át neki, hogy a háború előtti terület integritását csak arra az esetre tartaná meg, ha Ferenc lemondana öccse, Ferdinánd javára, sőt ez esetben Tirolt is visszaadná, fölháborították a lelkeket, még József és János főhercegeket is. Viszont a főhadsereg csehországi szétszállásolása lehetetlenné tette a kemény föllépést. Ez az elhatározatlanság malmára hajtotta a vizet. Pedig Stadion akkor érkezett emlékirata —• és Stadion nem volt békepártinak mondható — figyelmeztette a császárt, hogy kössön mielőbb békét, mert Napóleon utóbb mindig fokozza követeléseit;

245 s ugyanezt a szempontot hangsúlyozta Pergen József gróf kamarai alelnök is, akit Napóleon már röviddel Aspern után elküldött Ferenchez abban a reményben, hogy majd bókeajánlattal vagy valami közeledési kísérlettel fog hazatérni. Szerinte akkor még jó feltételekkel, hadisarc nélkül elérhették volna a békét.

246 A határozatlan Ferencet azonban megnyugtatta az a halasztás, amelyet Liechtenstein herceg ós Bubna Ferdinánd gróf tábornok, főhadsegéd küldetésével akartak elérni, akik Bécsbe mentek, hogy Metternich, mint megbízott részére útlevelet hozzanak.

247 Küldetésük ugyan sikerrel járt, de nemsokára volt elég okuk bánni ezt a halasztást, mert az előzetes tárgyalásokra vezetett Napóleonnal s a békeküldöttek munkájának megkezdését hátráltatta, a nélkül, hogy előbbre jutottak volna. Végeredményben ez is Napóleonnak vált javára, mert időközben Hollandiában is, Spanyolországban is javult a helyzet s így az innen fenyegető gondok kevésbbé feszélyezték. A háborús törekvés főtámasza a császárné volt, aki július 27-én váratlanul ós meglepetésszerűen érkezett meg Komáromba. Ő még mindig rózsás színben látta a világot, meg volt győződve, 244 U. ott, Iratok, III. 639. és 691. I. 245 U. ott, Iratok, III. 587. 1. K U. ott, Iratok, III. 601—602. 1.; Beér: Zehn Jahre, 421. 1.; Krones: Zur Geschichte österreichs 1792—1816. 109—1110. 1. 247 U. ott, Iratok, III. 588. 1.; Beér: Zehn Jahre, 421. 1.