Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

hogy a monarchiának ereje még töretlen és a meglévő sereg még jelentékenyen fokozható, Napóleont pedig megbénítja az angol támadás, a német nemzeti mozgolódás és saját seregének belef ár adása a sok harcba. Ezért mindig azt az álláspontot képviselte, hogy Napóleonnal nem lehet békét kötni, hogy a békekötést is csak arra fogja fölhasználni, hogy a monarchiát megsemmisítse. Ugyanezt a felfogást képviselte bátyja, Ferenc főherceg is, a nélkül, hogy ezt érvekkel alátámasztotta volna,

248 Megjelenésük Komáromiban a háborús párt javára billentette a mérleget ós fölbátorította Baldaccit, hogy nagy aknamunkát indítson a császár öccsei ellen. Az Esték közül egyedül a prímás nézete változott. Ő most az uralkodói kötelességek szempontjából ítélte meg a kérdést, hogy tekintettel kell lenni az alattvalókra, hogy túlságosan meg ne terheltessenek és Pál cár és a svéd király példáját hozta fel intő például.

249 Ő volt az is, aki a főhercegek ellen aknamunkát indító Baldacci ármánykodásaira a nádor figyelmét ismételten fölhívta.

250 Pár nappal Liechtenstein és Bubna elutazása után tehát a császár határozottan háborús irányba kanyarodott át és mindig a császárné érveit hangoztatta. A keresztülvitelben azonban bizonyos kettősség volt érezhető. A kormányzati szervek előkészítették a békealkudozásokat: június 26-án már Rainer főherceg vezetésével az esetleg fizetendő hadisarc előteremtéséről is folyt tárgyalás,

251 a bókédelegátusokat is kijelölték Metternich és Nugent személyében, és megállapodtak, hogy a tárgyalások helye Magyaróvár lesz,

252 a vezérkar azonban a háború esetleges kiújulása esetére nem készített haditerveket, holott éppen a katonák tudták leginkább, hogy Ferencet érzelmei mennyire a háború felé hajtják. Még hírek sem érkeztek Bécsből Bubnától küldetéséről, amikor már arról beszélt, hogy augusztus 18-án, amely időpontra remélte a sereg összegyűjtését Magyarországba, fölmondja a fegyverszünetet azzal, hogy a hátralévő 248 U. ott. Iratok, III. 604—605. és 631. 1.; Erzh. Johanns „Feldzugserzahlung". 1809. 223. 1. 249 U. ott, Iratok, III. 636.; Krones: Zur Gesch. Österreichs. 135—136.1. 250 U. ott, Iratok, III. 624. 1. 251 U. ott, Iratok, III. 603. 1. 252 Beér: Zehn Jahre, 427—429. 1.