Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1809. évi hadjárat
A BÉKEKÖTÉS KÉRDÉSE. 285 dúlt és feszült figyelemmel kísért mindent, ami ezzel valamelyest összefüggésben volt. A wagrami csata hibái iránt is megfogyatkozott az érdeklődés. Az emberek bécsi híreket vártak: mi a szándéka Napóleonnak? A háborús pártiak reményeiket Angolországba vetették, amely Spanyolországban is, Hollandiában is támadt, és lestek, hogy a •birodalomban mikor és hol támad valami Napóleon-ellenes mozgalom. A hadvezérek pedig időközben újjászervezték a csapatokat, kisebb-nagyobb alakulatait ideo'da tologatták, újoncokat képeztek ki és gyakorlatoztattak, és rezignáltán állapították meg, hogy semmi sem megy úgy, ahogy kellene, hogy mindent nélkülöznek, a kórházak megteltek betegekkel, 50.000 ápolttal foglalkoznak, akik mellé nincs elég orvosuk és ápolószemélyzetük, sőt még orvosságuk sem. A betegeket ellepik a férgek, a halálozások száma emelkedik, s a katonaság soraiban, különösen János főherceg seregében csodálatos honvágy üti fel fejét; a katonák mélabúsak lesznek, fejüket takarójuk alá húzzák s néhány nap múlva belehalnak ebbe a kórba. Ennél megdöbbentőbb csak a kormányzat tehetetlensége volt. 230 Az öszszefogó erő teljesen hiányzott. A tatai udvartartás nem tartott összeköttetést a Budán tartózkodó hatóságokkal és a császár helyettesével, Rainer főherceggel. 2 ' 10 Tatán egymástól függetlenül és jórészt felelőtlenül Baldacci, Duka altábornagy és Kutschera főszárnysegéd .adtak ki rendelkezéseket. 241 Az egész igazgatás szójjeltöredezett. Stadion, amióta alkudozásokat kezdtek, távolmaradt az udvartól, külügyekben helyette Metternich adott tanácsokat és intézkedett. 242 A fegyverszünet fölmondásáról, támadó tervekről beszéltek, de senki sem készített haditervet, mert a tábornokok mind a békekötés mellett voltak és nem akarták vállalni a szörnyű felel ősséget, hogy demoralizált sereggel újra Napóleon ellen forduljanak, mert nem hittek benne, hogy ez sikerre vezessen. 243 Baldaccinak azonban sikerült elérnie, hogy 239 II. ott, Iratok, III. 593., 595., 601., 608., 615., 648., 650—651., 656., 693. 1.; Erzh. Johanns „Feldzugserzahlung'' 1809. 231. 1.; Krones: Zur Geschichte österreichs. 115. 1. 240 1809. napló, Iratok, III. 637—638. 1. Erzh. Johanns „Feldzugseizahlung". 1809. 231. 1. 241 U. ott, Iratok, III. 633. 1. 2 ' 12 Beér: Zehn Jahre, 422. 1. 243 1809. napló, Iratok, III. 611., 619-, 627—628., 633—634., 644. 1.
