Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

val az inszurrekció nagy része is az ő közvetlen parancsnoksága alatt maradt.

236 A katonai és polgári adminisztráció ügyes-bajos dolgai, különösen az ellátás gondjai, elszállásolások és hadvezéri tervek, kórházlátogatások, gyakorlatok és szemlék töltötték ki ebben az időben a nádor idejét. Országos ós birodalmi szervek közt, hadsereg és magyar törvényhatóságok közt ő őrködött a fölött, hogy ellentétes törekvések és érdekek össze ne ütközzenek s a szomorú helyzethez illő módon eléressék a különböző célok és szándékok szükséges kiegyenlítése. Ebben a tekintetben helyzete még súlyosabbá vált akkor, amikor augusztus végén a király a hadsereg vezérkarával átköltözött Tatára. Komárom nem volt éppen egészséges hely, a király környezetében is több megbetegedés fordult elő. Napóleon is szóvá tette, miért nem költözik a császár valamelyik Pozsony-vidóki kastélyba?

237 A döntés azonban ebben az irányban is Baldaccinak volt tulajdonítható, aki nem szívesen látta az uralkodót olyan sűrűn József és János főhercegek társaságában, és a háborús párt befolyását féltette tőlük.

238 A fegyverszünet megkötése óta ugyanis a főkérdés a békekötés volt és e körül ismét kiújult a pártoskodás. A háborús párt nem akarta belátni, hogy a fegyverszünet csak békekötéssel végződhetik és különösen a császárné és Baldacci mindent elkövettek, hogy a hadműveletek újra meginduljanak. Minthogy a király eredetileg a fegyverszünetet sem akarta ratifikálni, Baldacci bízott benne, hogy háborús elszántsága nem fog lelohadni. A ratifikáció után ez már nem volt olyan bizonyos, kívánatosnak tartotta tehát, hogy Ferencet öccsei befolyása alól kivonja. Az udvartartás és a főherceg főparancsnoksága tehát Tatára került, József nádor az inszurrekcióval Komáromban maradt, de most Kisbéren, Tatához közelebb is berendezkedett, János főherceg pedig a dunántúli demarkációs vonal mellett állott föl ós jórészt Keszthelyen tartózkodott. A napi gondok eltörpültek a jövő kérdésével szemben. Mindenki a béke vagy az újra kitörő háború nagy kérdőjele felé for236 Iratok, IV. 24. sz.; 1809. napló, Iratok, III. 638. 1. 237 1809. napló, Iratok, III. 637. 1. 238 U. ott, Íratok, III. 637. 1.