Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

ő nem kapott utasítást a fegyverszünet végrehajtására, ilyent a vezetése alatt álló csapatoknak sem adhatott. 225 Hogy azonban e közben komolyabb incidensek nem támadtak, csak a nádor elő­vigyázatának ós tapintatának köszönhető. Ügyköre most főkép arra korlátozódott, hogy gondoskodjék az inszurrekció fölszere­léséről és begyakorlásáról, a további újoncozásról ós a seregek ellátásáról. Ezzel kapcsolatban a király ki is fejezte Magyar­ország buzgalmáért teljes megelégedését. 226 Az ilyen érzelmi ki­törések azonban többnyire csak addig tartottak, míg a két test­vér bizalmas körben állt egymással szemben. A király mindent ígért az inszurrekció fölszerelésére, kiképző tiszteket is, de ígé­retét nem tudta betartani, — a beígért nagy segítség helyett csak októberben érkezett két tiszt, amikor már nem volt rájuk szük­ség. Ugyanígy az ilyen elismerések is csak pillanatnyi felvillaná­sok voltak. Már másnap reggel azzal kezdte a nádor bejegyzését naplójába: „zahlreiche Sekaturs". Ez három akkor kapott leg­felsőbb kéziratra vonatkozott. Az első a parancsnokoló tábor­nokok ügykörét szabályozta. Ezt a nádor csak annyiban vehette tudomásul, amennyiben nem állottak ellentétben az inszur­rekcióra vonatkozó rendelkezésekkel. A második egy csomó ki­fogást tett az inszurrekcióval szemben: 1. hogy az inszurgensek nagyon különböző puskákkal vannak fölfegyverezve, amelyek többnyire más rendszerűek is. Azt kívánta tehát, hogy úgy cse­réljék ki a puskákat, hogy legalább kisebb egységek ugyanazt a típust használják. 2. Kifogásolta a dobok ós trombiták hiányát. 3. Kívánta, hogy a csapatok mellé gondoskodjanak puskaműve­sekről, ós végre 4. elrendelte a német kommandót, minthogy a magyar vezényszavak nagyon hosszúak, nem elég nyomósak és mert a csapatoknak csak igen kis része érti őket. Ez utolsó pont­tal szemben a nádor mindjárt fölterjesztésben figyelmeztette a királyt, hogy a magyar vezényletet az általa szentesített tör­vény írja elő, ós hogy a legénységnek sokkal nagyobb része nem érti a németet, de a hiba ott van, hogy a tisztek nem tudják a magyart ós nem is veszik maguknak a fáradságot, hogy meg­tanulják. Bosszantó volt a harmadik rendelet is, amely kijelen­225 U. ott, Iratok, III. 594. L 22fl TJ. ott, Iratok, III. 597. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom