Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

tette, hogy tisztekkel ugyan nem segítheti ki az inszurrekciót, de a király beoszt hozzájuk 3 vezérőrnagyot — mindhárom lovassági —, holott a lovassági törzstisztek úgyis fölös számban voltak, a hiány a gyalogságnál okozott bajokat. Amikor 25-én a polgári és katonai hatóságok tanácskozásán a fölkelő sereg fölszerelése is szóba került, a katonaság mindjárt kijelentette, hogy fegyvert nem adhat, mert annyi készlete sincs, hogy a kiegészítő kereteket elláthassa.

227 Általában az inszurrekció mostoha kezelése nem szűnt meg azután sem. Még János főherceg is pl. ha fuvarra volt szüksége, lefoglalta az inszurrekció szerződtetett fuvarosainak szekereit ós azokat csak nehezen adta vissza.

228 Az ellátásban az ilyen önkónyeskedések sok zavart okoztak. A király tehát azt ígérte, hogy főzőüstökkel ós élelmezési kocsikkal fogja ellátni a fölkelést.

220 De mit lehetett e részben várni akkor, amikor a tüzérségnek nem volt elég lovász személyzete s ezt — a törvény egyenes rendelkezése ellenére — a fölkelők soraiból akarták pótolni, vagy ha tekintetbe vesszük, hogy a puskák megvizsgálásakor egyedül a hevesi fölkelőknél 187 nem hibás, hanem teljesen használhatatlan puskát találtak?

230 Amikor azonban a hibásak kicserélését sürgették, a tüzérségi főigazgatóság egyszerűen azt válaszolta, hogy a hibásakat nem, csak az egészen rosszakat hajlandó kicserélni.

231 A katonai és az udvari körök az inszurrekció különállására alig voltak figyelemmel. A hadjárat elején tett tapasztalatok után már a nádor sem tarthatta fönn azt az álláspontját, hogy az inszurgens csapatok kisebb egységekben nem oszthatók be a sorkatonaság mellé. Minthogy az inszurgensek kiképzése nagyrészt csak úgy volt megoldható, hogy rendes ezredeket helyeztek el melléjük s ezeknek kiképző személyzete foglalkozott velük, a nemesi felkelés különállása olyan mórtékben, ahogy azt az országgyűlésen kívánták, s ahogy a nádor is szerette volna, nem volt keresztülvihető. A nádor legalább a könnyű lovastartalék parancsnokságát szerette volna tehát magá227 U. ott, Iratok, III. 598—601. 1.; Iratok, IV. 23. sz. 223 U. ott, Iratok, III. 585. 1. 229 U. ott, Iratok, III. 625. és 671. 1. 230 U. ott, Iratok, III. 671. 1. 231 U. ott, Iratok, III. 705. 1.