Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

is dönteni kellett, figyelmébe ajánlotta azt a szempontot, hogy itt a császár független királyságban tartózkodik, míg Csehországban csak a birodalom egy provinciájában volna.

220 Ámbár valószínű, hogy e nyilatkozat hátterében az a törekvés húzódott meg, hogy a császár Károly főhercegtől elválasztassék, nem jelentőségnélküli, hogy a külügyek jövendő vezetője ezt a szempontot érvényesítette. Hogy az uralkodó a főhadiszállásra való visszatérésről hallani sem akart, már korábbi elejtett szavai is igazolták. József és János főherceghez most erősen hozzáfűzte őt, hogy ez a két öccse a háborús előkészületekben tevékenyen támogatta és, amikor nem volt helyénvaló, nem emlegették a bókét.

221 A július 18-i és 19-i határozatokkal ismét bezárult ennek a mozgalmas évnek egy fontos szakasza. A főhadsereg elvesztette jelentőségét, Magyarország ós az inszurrekció viszont igen fontos tényezőkké lettek, az egyetlen hatalmi tényező, amely a béke tárgyalásoknál még számba jöhetett. A hadműveletek időszaka ezzel lezárult. Győr fölszabadítása tehát elmaradt. Ámbár a seregek július 16-án Koroncón át a 14-i diszpozíciók szerint elindultak Győrhöz, komoly műveletekre már nem került sor.

222 18-ára a két főhercegnek a császár kívánságára vissza kellett térnie Komáromba.

223 A habozás következtében, amely a fegyverszünet elfogadása körül fönnállott, ugyan voltak még apróbb előőrs összecsapások, s a fölkelők foglyokat szállítottak be, de különösen, amikor ezek előkelőbb személyiségek voltak, akik a fegyverszünet ismeretében utaztak Győr táján, velük igen előzékenyen bántak ós haladéktalanul gondoskodtak, hogy rendeltetésük helyére eljussanak.

224 Ezt a vár akkori parancsnoka, Narbonne is elismerte. Minthogy azonban e levélben az elfogó alakulatok tagjairól azt mondta, hogy azok nem tekinthetők katonáknak, cselekedeteiket pedig rablásnak minősítette, a nádor azonnal válaszolt és igen udvarias formában, de határozottari visszautasította ezt a rágalmat és felvilágosította Narbonnet, hogy az előőrsök nem jártak el szabálytalanul, mert amíg 220 U. ott, Iratok, III. 590. 1. 221 U. ott, Iratok, III. 588. 1. 222 U. ott, Iratok, III. 579. és 581. 1. 223 U. ott, Iratok, III. 585. 1. 224 U. ott, Iratok, III. 582—584. 1.