Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

<sem Liechtenstein herceget, sem őt a tárgyalásokról nem értesítette, általában vádlólag nyilatkozott róla, de mégis azt kérte, hogy sürgessék a békekötést, mert Napóleonnál az első pillanat a döntő és később csak súlyosbítani szokta föltételeit. Egyben felmentését is kérte. A két irat hatása alatt a konferencia az előző határozatot meg is változtatta, mert a sereg új elszállásolása miatt Napóleon, elutasító válasz esetén, azt könnyen megsemmisíthette volna. A császár ugyan becsületével csak a ratifikálás megtagadását tartotta összeegyeztethetőnek és legalább azt kívánta, hogy a tárgyalásokat csak a franciák határozott kívánságára vegyék fel ós lehetőleg elhúzzák. Az ellenvélemény azonban kitartott a béketárgyalások gyors megindítása és lehetőleg 8 nap alatti befejezése mellett. Liechtenstein herceget mindjárt el is küldték, hogy szerezze meg az útlevelet Metternichnek, de egyben elhatározták azt is, hogy a fegyverkezést erősen folytatni fogják. Másnap Duka Péter altábornaggyal, az inszurrekció tiszántúli kerületi parancsnokával, ós Mettemichhel ebben a tárgyban újabb tanácskozás is volt, amelyen a császár haragját Károly főherceggel szemben mérsékelni igyekeztek ós rábeszél-' tók, hogy ne bocsássa őt el, hanem jelentse ki, hogy a főparancsnokságot maga veszi át. A minisztérium és a fővezérség elválasztása mellett azonban az uralkodó továbbra is kitartott. Ferenc hangulata különben szintén nagyon megváltozott. Szakítani akart a háborús politikával és területi áldozatokra is kész volt, ba az államot fenntarthatja és becsületes békét köthet. Elárulta azt is, hogy ha ő a trónon marad, Napóleon 3 millió lakossal akarja csökkenteni a monarchiát, he ellenben öccsei közül venné át valaki az uralmat, visszaadná Tirolt és még egy tartományt, A nádornak akkor az volt a benyomása, hogy Ferenc ezzel a lehetőséggel is foglalkozik.

219 Az új fegyveres felkészülés kérdésében érdekes volt Dukának a fejtegetése, amely egészen a nádornak 1805-ben hangoztatott elvei nyomán haladt, Magyarországot nevezte a birodalom alapjának már bősége, kiterjedése, fekvése és közlekedési előnyei alapján is. Metternich is Magyarország megvédésének fontosságáról beszélt, s minthogy az uralkodó további tartózkodásáról 219 U. ott. Iratok, III. 583—590. 1-