Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
A bizalmatlanság újabb fölszítása
SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK. n i •cél felé, amelyet ritka ékesszólással vitt diadalra. Olyan egyéniség volt, akit képességei egyenesen kijelöltek arra, hogy uralkodjék a gyenge, de hatalmának érvényesítésére ritka féltékenységgel őrködő, mindenünnen illetéktelen beavatkozást szimatoló császár fölött. Egy megingathatatlan alapelve volt Ferencnek. Féltékenyen őrködött felségjogai és személyes kormányzata fölött és ezen az alapon leküzdhetetlen ellenszenvvel viseltetett minden forradalmisággal, sőt ezen túlmenően minden alkotmányos törekvéssel és a korszellem minden megnyilvánulásával szemben. 7 Ezzel teljesen harmóniában volt Baldacci korzikai szenvedélyessége, makacs akarata, uralomvágya és hajlamossága az önkényre. Amikor a nagy összeomlásban, síró-rívó tanácsosok tehetetlensége közepett ez az erős fórfiú a császár mellé sodró-dott, néhány nap alatt nyert ügye volt. Két hét sem telt el és a császár már az ő nézeteit hangoztatta a közigazgatás és a kormányzat reformjáról. A főhercegek örömmel fogadták Colloredo bukását. Amikor Károly 1805. december 24-ikén maga is hozzájárult Cobenzl, Stahl, Lamberti eltávolításához, és az ügyek élére Stadion Fülöp gróf jutott, a főhercegellenea párt befolyásának megtörésére lehetett gondolni. Károly főherceg örömmel értesítette a fordu*latról a nádort, de keserűséggel panaszolta el, hogy nap-nap után hiába tesz szóval és írásban előterjesztéseket az ügyvitel megváltoztatására, a császár nincs meggyőződve annak szükségéről, ós ha időnként néha igazat is ad neki, ez nem fakad meggyőződésből. Abból, hogy a franciákat zsarolásaik miatt gyűlölik, azt következteti, hogy ez vele ós a régi kormányzattal szemben megnyilatkozó szeretet, hogy az emberek a régi rendet várják vissza. Az ellenkező bebizonyítására irányuló minden igyekezete hatástalan maradt a hízelgők beállításával szemben és fogadtatása Bécsben csak megerősítette ebben a hitében. A sürgetések új rend bevezetésére tehát hatástalanul hangzottak el. A császár egész idejét azzal vesztegette el, hogy elmaradt iratokat intézzen, ós azt hitte, eleget tett azzal, hogy a külföldön gabonavásárlásokat rendelt el és több szakértőtől tervezeteket kórt a pénzügyek orvoslására. „Meg vagyok győ-
