Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
A bizalmatlanság újabb fölszítása
ződve —• írta Károly főherceg —, hogy az ügyek ezentúl még sokkal rosszabbul fognak menni, mint ezelőtt. Változtatás helyett folyó ügyeket intéznek és hamarosan be fog következni a monarchia fölbomlása." Már Stadion is úgy nyilatkozott előtte, hogy a lemondás gondolatával foglalkozik, mert a fennálló ügyvitel mellett hasznosat nem lehet végezni. Károly főherceg tehát hívta a nádort, jöjjön Bécsbe, hogy együttes kísérletet tegyenek, „ha már a monarchia vesztét föltartóztatni nem tudják is, legalább elodázzák azt". Ezt szükségesnek tartotta, hogy Isten ós a világ előtt mocsoktalanul állhassanak meg. 8 Ez a levél a nádor egy három nappal korábbi levelét keresztezte, amelyben ő is azt hangoztatta, hogy csak személyi változások 'történtek és hogy a dolgok ilyetén állása mellett szinte minden reményét elvesztette, hogy még van menekvés. 9 A főhercegek csakhamar fölismerték Baldacci szerepét a császár körül. Különösen két panaszuk volt ellene: hogy Baldaccin akadnak meg összes terveik a monarchia kormányzatának újjászervezésére, ós hogy előterjesztéseiket rosszindulatúlag terjeszti a császár elé s befolyásuk kiküszöbölésére törekszik. 1807-től kezdve nyílttá lett a harc közöttük. De közvetlenül a franciák kivonulása után Károly főherceg már rájött arra, hogy neki tulajdonítandó az az intézkedés, amely a hadügyet különböző vezetők alatt kívánta szervezni, ami a főherceget már altkor arra indította, hogy ez ellen keményen föllépjen, sőt lemondásával fenyegetőzzék. 10 A nádor a sok fontos és sürgős elvi jelentőségű kérdés: az örökös tartományok részére sürgetett mindenféle termény- és élelmiszerszállítási, a pénzügy javítására Magyarországgal szemben emelt igény s a katonaság elszállásolásának ügye mellett csak 1806 júliusában jutott hozzá, hogy előterjessze még 1805 novemberében ígért tervezetét az államkormányzat átalakításáról. Az indokolásban abból indult ki, hogy összehasonlította az 1795-i állapotokat a fennállókkal és a 11 éves időszak romlását állította a császár elé, megkockáztatva azt az állítást, 8 Iratok, II. 434—436. 1. 9 Iratok, II. 433. 1. 10 Wertheimer id. mü, II. 2—4. 1.
