Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
A bizalmatlanság újabb fölszítása
akar biztosítani a kormányhatóságoknak, tanult szakemberekből államminisztériumot akar szervezni és az államtanácsot föloszlatni. Ugyanakkor a nádort fölszólította, hogy dolgozzon ki számára egy közigazgatási tervezetet. A tervek azonban, amelyeket akkor említett, nem az ő gondolatai voltak. Azokat már Baldacci államtanácsos szuggerálta neki, aki a régi tanácsadók fejvesztésekor lett a császár bizalmasává s már korábban, majd később is mindig ilyen értelemben foglalt állást. A személyi változások azonban nem sokat jelentettek. Ha Colloredo kabinetminiszter, Cobenzl külügyminiszter, Stahl államtanácsos ós Lamberti főszárnysegéd távoztak is az uralkodó mellől, helyükbe azok kerültek, akik ugyanannak a szellemnek képviselői voltak, elsősorban is Baldacci, aki átvette Colloredo után a kabineti referálást, tehát az uralkodó legközvetlenebb tanácsadója lett, és Kutscheria János ezredes, az új főszárnysegéd. Kettejük között politikai tekintetben Baldaccinak volt helyzetéből kifolyólag is nagyobb befolyása; egyénisége is magasan fölötte állott Kutscheráénak. Ferenc császárt Krones és Wertheimer egybehangzóan úgy jellemezték, hogy alapjellemvonása a bizalmatlanság volt, hogy önmagában sem bízott. 6 Ez a bizalmatlanság az ítélet hiányából fakadt. Sem a maga, sem mások cselekedeteinek következményeit nem ismerte föl. Nem volt meg a képessége az érvek áttekintésére. Csak azokat az érveket látta, amelyeket pillanatnyilag eléje terjesztettek. Ezért sem szerette a konferenciákat, amelyeken a felhozott érvek és ellenérvek közt nem tudott eligazodni. Ezért kötötte magát „meggyőződéssel" olyan gyakran ellentétes elhatározásokhoz. A korzikai családból származó Baldacci Antal báró nagyon éleseszű, nagy munkabírású, alapos és komoly tisztviselő és kormányfórfiú volt, rendkívüli tehetséggel és különösen megvesztegető rábeszélőkópességgel. Lenyűgöző erővel tudta úgy előadni az ügyeket, hogy a véleményével ellentétes nézetek nevetségeseknek látszottak, a neki tetszőek átütő erővel érvényesültek. Előadványai egyszerű, világos áttekintésben törtek a kitűzött 6 Werttheimer id. mű I. 8—13. L; Krones: Zur Geschichte österreichs ím Zeitalter der franzöHschen Kriege und der Restauration. 1792—1816. (Gótba, 1886.) 56. 1.
