Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1807. évi országgyűlés

AZ ORSZÁGGYŰLÉS FÖLHÁBORODÁSA. 107 kat, mint azok valójában voltak. Távolról sem jutott eszükbe, hogy oktalan beszédeikkel és harcmodorukkal mennyire azoknak a malmára hajtják a vizet, akik a király környezetében a magyar alkotmányosság megszüntetésén és ezzel együtt a nemzeti érdekek elfojtásán dolgoztak. így került a nádor és azok, akik az ö törekvéseit becsületesen támogatták, a legjobb hazafiak, mint Vay József is, a legferdébb helyzetbe, amelyből az egyik oldalon a szimplekszek korlátoltsága ós elvakultsága, a másikon a ravaszok rosszindulatú áskálódása áldásos működésüket szinte lehetetlenné tették. A helyzet abból a szempontból is veszedelmessé vált, hogy az országgyűlés munkaképtelenségére szolgáltatott bizonyítékokat. A lényeget illetőleg — a katonai kérdésektől eltekintve — alig volt különbség a fölfogásban. A katonai kérdések viszont a kard élén álló világpolitikai helyzetben sem halasztást, sem lekicsinylést nem tűrtek. Szűkkeblűség semmiképen sem volt a helyén. A magyar kereskedelem életbevágó kérdéseiről senkit sem kellett meggyőzői. A hadseregtől pedig az áldozatot sem maradiságból, sem taktikai okokból megtagadni nem lehetett. Azt állítani, hogy az ország 7 és V2 millió lakosa mellett nem bírja el évi 12.000 újonc állítását és legfeljebb 8000-et lehet megszavazni, minden belátó ember előtt nevetséges volt. Az általános vagyondézsma megajánlásánál a nem hasznot hajtó vagyontárgyakat, mint csak mulatságot szolgáló épületeket, ékszereket és luxusállatokat a dézsma alól kivonni, olyan ferde kívánságnak tűnt fel, amely csekélyszámú érdekelt félnek kedves lehetett, de anynyira beleütközött a szükséges áldozatkészség követelményébe, hogy csak ellenszenvet válthatott ki különösen alsóbb és szegényebb rétegekből. A szónoklatok tehát lehettek hatásosak és a közhangulatban visszhangot keltők, de nem vitték előbbre a kibontakozást. Az időpazarlás és az üres szófecsórlés vádja alól az akkori rendek tehát nem menthetők fel, főképen nem az alól, hogy a magyar alkotmányosság ádáz ellenségeinek kitűnő érveket szolgáitattak az alkotmányos formák mellőzésére. A szélsőségek lármás módszere mellett a mérsékeltebbek aránylag kedvezőtlen körülmények közt kénytelenek voltak a viharzás ellankadása! kivárni. A kerületi üléseken a mérsékel-