Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1807. évi országgyűlés

tebbek alig jutottak szóhoz. Nekik csak a tábla teljes ülésén volt reményük sikerre. A kerületi ülésen, ha el is értek valami enyhítést, megtörtént, hogy a következő ülésen visszatértek a már elintézett kérdésre, határozatukat ismét megváltoztatták, néha eldöntött fogalmazásokat több egymásután következő ülésben fokról fokra ridegebb és elfogadhatatlanabb formába öltöztettek. Különösen viharosak voltak a vegyes kerületi ülések, amelyeken a korszerű életfelfogáshoz szokott dunaiak nagyon éles ellentétbe kerültek a makacs ós maradi tiszaiakkal. Végeredményben az alsó tábla mindig enyhített a kerületi ülések előterjesztésein. Ott megbecsülték a higgadt mérsékletet s a kötöttebb formák, az elnökség nagyobb hatalma rendesebb mederben tudta tartani a tárgyalásokat. A főrendeknél pedig további mérséklések voltak várhatók és különösen a szövegnek illőbb formába való öntése. A nádor elég türelemmel nézte e viharokat. Bizonyára ő is úgy gondolkodott, mint a francia Lezay, mikor ezt a nagyhangú forrongást biztonsági szelepnek minősítette,

91 amely a feszültséget levezeti. Leveleiben a császárhoz nem egyszer nyugtatta meg Ferencet, hogy majd a tábla plénumában, vagy ha ott nem, a felső táblán úgyis változtatnak a kedvezőtlen határozaton, s ha e részben nem is érte el mindig azt, amit óhajtott volna, a föliratok csiszolása a kerületi üléstői a felső tábláéig mindig elég lényeges változásokat eredményezett, A május 28-i leirat után külsőleg is jelentékenyen módosult a kép. Ferenc király azonban abban a reményben jött Budára, hogy jelenléte gyorsítani fogja a tárgyalásokat és sok akadályt is elhárít. Ez a remény nem vált be. A budai és pesti élet azonban őt nem elégítette ki. Mária Terézia császárné mellett ugyan nagyon megszokta, hogy a társadalmi ünnepségektől visszavonultan, szűk családi körben töltötte napjait, de Buda mégis kevés szórakozást nyújtott. Ezt még sokkal erősebben érezték az udvari személyzet emberei, akik türelmetlenül várták visszatérésüket a császárvárosba, Ellenük a lakosságnak is sok panasza volt. Kifogásolták fölényeskedő, lenéző modorukat. A király ós a nádor személyzete közt is fejlődött bizonyos feszültség. Amikor tehát a király a május 28-i leirat után elhatározta flI V. Ö. I. 363. l.